Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.

113 koznánk, békélljiink meg felebarátunkkal. Mát. 5, 23. 24. Efez. 4, 26. Haragudjatok, és ne vétkezzetek * a* nap le ne menjen a' ti liaragtartástokon. 66. Mikor imádkózhatjuk pedig ezen kérést örvendező szívvel ? Mikor felebarátunkkal megbékélltünk. Ollyankor hasonlót tettünk ahoz, a

1 mit az Isten szokott tenni, 's reméllhetjiik, hogy az Isten is megbotsátja a' mi vétkeinket. 6. 67. Mellyik a hatodik kérés ? Ne vigy minket kísértetbe. 6»- Mit tesz valakit kísérteni ? Annyit tesz, mint valakit próbára tenni j a'Végre, liogy kitessék, mint viseli 's alkalmaztatja magát. 69. Hasznosak lehetnek-e az éjféle megpróbdldsok 's megkísérlések ? Igenis, ha jó móddal és jó tzélból történnek. Illyenképen próbálják meg p. o. a' szülék és tanítók az ő gyermekeiknek és tanítványiknak tehetségeit, hogy megláthassák 's megtudhassák, millyenek , mit tanultak, 's mikép' viselik magokat. 70. Hát az Isten próbál-e bennünket illyenképen ? A' mi egész jelenvaló életünk illyen iriegpróbálási Minden, valamit az Isten reánk botsát, reánk nézve nem egyéb, hanem megpróbálIde tartoznak ezen énekek. Ne gyűjts oh ember , fejedre. Hogy tselekedettel tegyek. Feleharátim, szent fogadást teszek; 6