Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

XIÍI Elapadni soha nem tudó forrása; Itt tölték-meg azok égi kegyelmekkel »S Isteni lélekkel, _ Kiknek jóbb világot fundált tanítása, Itt fényleti olly nap örök sugárjait, JVlelly az ész' homályát 's szív' zivatarjaid Eliizi a' vétkek' gyászos országába, 'S azokat, kik böltsen járnak veröfényén, Szép tavasz' ösvényén, Kíséri a' lelkek' boldog hazájába? De melly pusztát látok! Higyjek-e szememnek? Jtt, hol halhatatlan örömök teremnek, Alig hogy egynéhány Böltsnek látszik nyoma Áldozatot kérnek, valamerre járok A' meghűltt oltárok, *S ütés a' legszentebb Buzgóság' temploma*.. A' világ remegve kimozdul helyéből, Ráwszáll minden gonosz Pandora' kezéből, Rettegve sohajtoz a' kevély halandó.; 'S érezvén a' vad sors' kegyetlen hatalmát, Kes* w