Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.
Mind ezekből kitetszik, a* mit feljebb mondottunk, bogy tudniillik senki sem felelheUmeg tökéletesen arra a'kérdésre: ha vallyon most több vagy kevesebb vallás szerető ember van-e a' világon mint az előtt? De miuthogy Isteni gondviselést hiszünk, azt kell hinnünk, hogy az igaz vallás. szerető emberek' száma nem tsak nem fdgy. hanem szaporodik. Az Isten' igazgatása alatt az egészre nézve semmi jó sem fogyhat, hanem inkább nagyobb tökéleteségre mégyen, minden, a'mi fogyásnak látszik, tsak részből való. a' mennyiben tudniillik a' dolognak némelly külső formái elmúlnak, de tsak azért, hogy újak és jobbak jöjjenek helyébe. Az Isten' országa mindenkor megmarad, Sőt terjed is , ha szintén annak terjedését emberi szemek nem mindenkor veszik is észre. Ezen bitnek még arra az esetre is meg kellene bennünket nyugtatni, ha a' vallás-szeretők' száma a' mi időnkben valóban kissebb volna is, min t Jiajdan: ezen esetben egy olly Crisis' idejében élnénk, melly az utóbb következő tökéletesebb egészségnek hírmondója volna. De ha bár a' valóságos és belső vallásszeretésnek nevelkedéséről vagy fogyatkozásáról nem ítélhetünk is: van még egy kérdés, tudniillik ez: nem látszottak.e hajdan az emberek és a' nemzetek vallás-szeletőbbeknek lenni, mint most, nem volt-e