Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

II nek ? Lehetne ollyan idSizakafz , mellben azoknak betsüléfe 's tanúláfa félre tétetnék ; de azért egyetlen egy igazfág fem vefznék el , 9s elébb vagy utóbb az emberi lélek' terméfzete és a' fzükfég ismét elővetetnék ezen tudó? anányt. • / De a* Vallás

3 efmérete meghomályofodhatik, igazfágainak visgáláfa abban hagyattathatik, azok közzé fok tévelygéfek tsúfzhatnak be, az okoíTágnak a' Vallás eránt való ideáéját lehet tsupa áJmadozásnak 's képzelmény® nek tartani 's ugyan azért minden erővel annak az emberek' elméjéből vajó kiirtáfán igye« kezni: vallvon az illyen efet, a' vallásnak illyen állapotja nem volna e annak elenyéfzéfe? Épen nem ; mert a' Vallás* valófágos elenyé» fzése magának az okoíTágnak megbomláfa volna, melly a' Valláshoz, legalább annak józanabb ideáihoz újólag való viíTzajuthatáít lehetetlenné tenné; de a* tsupa, vallásbéli esméretek* megromláfa ezen efméreteknek jövendőben való megigazitáfát nem tefzi lehetetlenné' főt néha még azt elő is mozdíthatja. Ha valamelly időben a' Vallásnak fontofíaga és igazfága meg nem esmértetik, abból épen nem kö\ vetkezik, hogy az utób fem fog megesmértet. hetni; hanem inkábMaz által a' Vallás' megvetésének velzedelmes következései annál jobban fzembe tűnhetnek *s a' Vallás' tekéntete a& emberek előtt annál inkább nevelkedhetik; a* jniafc