Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

vén részre hajló és elégtelen visgálás után a* maga idejét és az abban élő emberi nyomot felesleg vétkesnek itéli 's kíméletlenül kárhoztatja. Azzal pedig keveset nyerhet; az emberek' legnagyobb réfzénél tsak bizodalmatlanfágot 's gyanút okoz ; 's a' maga fzívének kimondhatatlan bút fzerez, melly a' vefzedelem' elhárítáfára való buzgó törekedését nem kévésé fogja gátolni. Ennek eltávoztatására fzükféges lefz a' jelenvaló munkában mindeneknek előtte a' visgálás alá vett tárgyat gondofan meghatározni, 's megmagyarázni. ELSŐ SZAKASZ. Mit kell a* vallásbéli buzgóság' meghüléfén érteni ? A' Vallás legfzélefebb értelemben némelly az Itten felöl 's az embereknek az Iítennel egybefiiggéfek felől fzólló ígazfágoknak 's állitá* foknak fummája. Az itt kitett esmértető jelek minden Vallásokkal közöfök , mellyek eleitől fogva a' világon voltak, vagy moft vágynák ; következésképen nints itt még moft fzó a' Vallásnak egyik vagy máfik különös formájáról vagy neméről; hanem tsak általjában 's ugy veíízük a' Valláft, mint az emberi okoflägnak egy láthatatlan lelki világról's az azzal való öfzve kaptsoltatásunkról formált ideáját. így A % v£vat