Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

XIÍI „Tsak az égi 's földi áldások* attyához, 'S képére alkotott ditső munkájához Forró szeretettek ne sziiajék lángolni * Könnyen teremthetnek Edent törvényitek, 'S boldog népeitek Testvériket fogjak egymásban tsókolni," így kérné Olympus* fijajt énekem. %S a' virtust thronusra ültetvén remekem,;, Jobb unokáinknak szebb jövendőt szülne; A' józan ész és szív o^zve békélnének % Hív párok lennének, 'S Astraea még egyszer földünkre repülne. De ki másítja-meg a* vetett sorsokat, Mellyek tsudatévö zengésű húrokat Nem hagynak már vonni Halandó* lantjára! 'S én mivoltom* 's erőm' tsekély mértékével Nem beteg elmével Vágyni sem merhetek nagy 's fényes pályára, Tsak itt e* szent hegyen, melly ád bátorságot Kis kertemben szedek szia méznek virágot, . S!