Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

104 ra megnyeste, hogy a* keresztyénségből tsak nem tsupa természeti vallást, száraz Natura, lismust-tsinált. Legalább sokan azt állítót« ták, hogy a* keresztyén hitnek tsak az efféle nyirbálás, vagy a' mint ök nevezik tisztítás által lehet a' mái megvilágosodott időben tekéntetét fenntartani; elfognak akkor, így gondolkodtak, minden eddig ellene tett vádok enyészni, a* tiszta okosság' igazságainak senki sem mérészel ellenek mondani. De a' tapasz, talás megmutatta, hogy ez a* mód nem tsak nem gátolta hanem inkább terjesztette a' vallás eránt való hidegséget. Nem is lehetett mást várni. Ha a' vallásból minden képek és titkok kiirtatnak: nem marad abban semmi, a' mi a' szívhez és képzelődéshez szóllana: már pedig a' vallásbéli buzgóságot nem a' tsupa okosság, hanem az okosság, sziv és képzelődés együtt formálják. Nem tsuda tehát ha a' hideg indifferentismus lett a' mi érzéketlen időnk* bilyege. Schelling és véle együtt némellyek mások segíteni akartak *a' legújabb időben a' dolgon; általlátták, hogy felette igen szükséges a* vallást az emberi életbe és szívbe visszavinni; rs ennyiben tiszteletet érdemel az Ő igyekezetek. De ha némellyek ezen oskolából egy bizonyos eszelős Mysticismust és durva Mythologiát javasolnak, ha a' vallást tsupa érzés és képzelés játékává akarják tenni: vallyon egy gonosz , nem a' más szintén olly veszedelmes go. oosz