Torkos András (ford.):: A' mi Urunk Jesus Kristusnak Uj Testamentoma. Wittembergában [Pozsony] 1736.

IO

. Réfz. Evangyélioma. - 173 33. Egy Sarnaritánus pedig utazván, mikor oda érkezett, és azt meglátta vólna, könyörüle rajta. 24. Es hozzája járulván békötözé annak íébeit, töltvén azokba bort és olajt, és helyheztetvénötet az ö tulajdon barmára, vivé a' vendég fogadóba, és gondját viselé ö néki. 35. Es másod napon, mikor elmenne, kivévén két dénárt, a'vendégfogadónak adá,és monda néki; viselj gondot erre, és ezen felül,ha mit költefz, mikor vifzíza jövök, megadom néked. 36. Azért mint tetfzik tenéked, e' három közzül, ki volt felebarátja annak, a' ki a'tolvajok közzé efett vaia? 37. A'pedig monda: az, aki azzal irgalmasságot tfelekedett; azért monda néki Jéfus: menj-el, éste is aképen tselekedjél.J Nagy Boldog afzfzotiy, vagy Mária bálájának etplékezetire való Evangyéliom. 38. Lön pedig mikor ök mennének, és öegy faluba menne, egy Martha névü aízfzony, házába fogadá ötet. Jàn. 11,1. 39. Ennek pedig valaötse; kinek neve Mária, ki Jéfusnak lábaihoz ülvén hallgará azöbefzédét. 40. Martha pedig a

1 sok szolgálatban ferénykedik vaia, és meg állván Jéfus előtt monda: Uram, nem gondolsz-e véle, hogy az én ötsém tsak magamat hagyotr a' fzolgálatban? mondjad azért néki, hogy velem együtt fogja a' dolgot. 4T. Jéfus pedig felelvén monda néki: Ma'rtha, Mártha, fzorgalmatoskodol, és sokakban fáradíz. 42. Egy pedig, a'mi fzükséges: De Mária a' jobb réfe válaíztotta, melly ö tölé el nem vétetik.] Sóit. 5. ler. Sir. K. 3, 24. Solt. 27,4. XL