Dr. György Aranka: Evangélikus templomművészet Budapesten

Bevezetés

köd tetősére s így hatásában legközelebb kerül a szobrászathoz, festészethez.

Azokat, akik ezt az ismertetést kezükbe veszik, e pillanatban a krisztusi vallásközösségnek egyik tábora, a budapesti evangélikus egyház érdekli. Mit tudott ez az egyház produkálni a templomművészet terén?

Talán nem lesz érdektelen pár szóval jellemezni ebben a bevezetésben az evangélikus templomművészetet általában és megemlíteni, miben tér el a Budapesten legtöbb hívet számláló katolikus egyházétól, mely egyház egyben a legrégibb és legfontosabb egyházmüvészeti értékeket is képviseli?! Az első evangélikus istenháza, melyről emlékeink is vannak, itt csak a XIX. század elején épül meg, ezzel szemben a katolikusoknak akkor már történelmi nevezetességű, régi templomaik vannak. Hogy az épületek külső és belső elrendezésében mi a legszembetűnőbb különbség, arra legtöbbet kifejezően ezzel a szóval felelhetünk: egyszerűbbek az evangélikus templomok. Ennek a különbségnek vallási és anyagi okait találjuk, de mindkettő érinti a művészi megjelenési formát.

Egyik ok tehát a különböző vallási felfogásban rejlik. A katolikus egyfi’ázmüvészét az architektúra mellett szinte egyenjogú szerepet juttat a festészetnek és szobrászatnak. A főoltáron kívül egész sora áll a mellékoltároknak s ezeknek mindnek megvan a maga szobor- vagy kép-v díszítése; ezenkívül sokszor ékesítik szobrokkal a templom külsejét — elsősorban homlokzatát — is. Ettől eltérően az evangélikus templomnak egyetlen oltára van s ez az egyedüliség is az evangéliumi hitvallást juttatja kifejezésre, ameny- nyiben csakis Jézust, Jézus életének valamely jelenetét ábrázolhatja. így az evangélikus templomoknak már oltára is Krisztusra összpontosítja a fi8