Dr. György Aranka: Evangélikus templomművészet Budapesten

A kőbányai templom

elgondolásból kiindulva, hogy mindkét protes­táns egyház templomhiányán segíteni kellene, 1911 szeptemberében a közgyűlésen azt javasol­ta, hogy a főváros perifériáin olyan templomo­kat létesítsenek, melyeket az evangélikusok és reformátusok közösen használhatnak. Javasolta, hogy a kőbányai evangélikusok járjanak az ot­tani református templomba, Angyalföldön pedig építsenek evangélikus templomot, szintén közös használatra. Az eszme tetszésre talált a központi egyháztanácsban, de a gyakorlati életben nem vált be s megakasztotta a kőbányai templom­alapra történő gyűjtést is. Az összegyűlt 14.117 korona pedig a világháború utáni infláció kö­vetkeztében elveszett. Uj templomépítési akciót kellett indítani. A Simor-utcai evangélikus ima­ház létesítése után a lelkész újból megkezdte a templomépítési akciót. Kolba Lajos korai ha­lála után lelkészköri elnökké Doktorics Benőt választották, aki nagy buzgalommal kapcsolódott a munkába. A lelkész téglaadományért fordult a Népjóléti minisztériumhoz és sikerült is kapnia 50.000 téglát és 50 kbm. építőfát. Ez az adomány döntő hatással volt a templomépítés sorsára, lel­kesedést öntött még azokba is, akik eddig ag­godalommal néztek az eredmény elé. Az építési akciót megindító gyűlést 1925. novemberében tartották, mely alkalommal különösen jó példát mutattak adományaikkal a Nőszövetség tagjai. Kapott az egyház adományokat a Pénzügymi­nisztériumtól is: 100.000 téglát, a fővárostól, pe­dig 48.000 pengőt. A pesti magyar egyházköz­ség templomépítési adót vetett ki híveire. A pénzügyi előkészítés után meg kellett ol­dani még a templomtelek kérdését is. Mint már említettük, a fővárostól kapott telek nem felelt meg a célnak, a lelkész tehát alkalmasabb hely után nézett. Próbálkozott a fővárosnál, hogy a 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom