Dr. György Aranka: Evangélikus templomművészet Budapesten

A Rákóczi úti templom

ben, kissé mélyesztve, csoportosan nyernek ezek elhelyezést. Az egész kompozíció határozott ro­konságot mutat Förster előbb említett zsidó temp­lomának ablakaival. Szélről egy-egy magasabb, belül két alacsonyabb félkörívü áll, a belső ket­tő fölött nagy kerékablak, a szélsők fölött kisebb, háromszögű ablakformák. Lejebb, az oszlopkereten kívül esve, kisebb,' oszloppal elkü­lönülő ikerablak. A szentély három nagy falme­zejében ugyanilyen összefoglalásban egy-egy kar­csú, hosszú ablakpár helyezkedik el, felül ha­sonlóan változatos kis formák. A falfelületek sem a homlokzaton, sem az oldalfalakon nem végződnek egyszerű, vízszintes lezárással, hanem részint vízirányos, részint fer­dén emelkedő, tördelt vonalakká!. Ezeket a vál­tozatos vonalakat követik a tetőpárkány alatt vé­gighúzódó geometrikus faldiszítések, az u. n. maureszkek, melyek leginkább a kedvelt mór cseppkő-díszítés alakjait stilizálják. Végigvonul­nak az egész templom külsején, a szentély falain némi módosítással. Keleten az ilyen ismétlődő, elvont díszeket »végtelen mustrának« nevezik, vagyis ezek bárhol megszakíthatok anélkül, hogy a minta kerekdedsége kárát vallaná. Tót hittestvéreinknek ezt az eredeti, szép templomát a múlt század kilencvenes éveiben üz­leti szellemű elmék gondosan elrejtették az1 utca közönsége elől, sőt azzal sem törődtek, hogy táv­latát teljesen elveszíti: köréje háromemeletes bér- házat építettek. Jövedelemforrásnak bizonyára be­vált ez az; ötlet, azonban tönkretette a templom külsejének nagyszerű összbenyomását. A régi kül­ső csak egy metszeten maradt fönn, mielyet a fa­sori esperes! hivatalban láttam. A műértő meg­csóválja fejét: elengedhetetlen volt-e ez a bar­barizmus, hogy egy letűnt stílus érdekes emléke mintegy börtönben húzódjék meg pesti bérház- tömegek katlanában? 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom