Dr. György Aranka: Evangélikus templomművészet Budapesten

Bevezetés

1584-ben átutazva Budán, arról ad hírt, hogy látta a keresztyének közös templomát (a jelenlegi helyőrségit) melynek szentélyrészét a katolikusok, hajóit a nagyobb számban lévő evangélikusok használták. Ugyancsak ő említi az: evangélikusok iskoláját. 1577-ben egy utazó beszél a pesti evangélikus templomról és papról. Érdekes megállapítás i66q-ból — az ú. n. Ungarische—jdacia- nische Simplicissrmus tollából — hogy: »Das

meiste Ungerland, und sonderlich die Haupstätt sind der evangelischen Religion.« (Magyarország legnagyobbrésze, de különösen a főváros, evangélikus vallásu.)

1684-ben a császáriak elfoglalták Pestet a töröktől s két évvel utóbb Budát is. A trónon ekkor már I. Lipót ült, akinek nevéhez a hazánk;- beli protestánsok legsötétebb emlékei, az üldözések legkegyetlenebb évei fűződnek!. Különösen érintette ez a fővárost, melynek vallási viszonyait az 1703,-bán kiadott Diploma Leopoldiana következőképpen szabályozta: A magisztrátus dönthet »a polgárok és lakosok befogadása, zsidók és cigányok bebocsátása, vagy be nem bocsátása felől... nyomatékosan megjegyezve, hogy senkit, aki a valódi, igazhitű r. kath. vallástól idegen, mint polgárt, semmiféle ürügy alatt be ne engedjenek és meg ne tűrjenek.« Hogy ennek a rendelkezésnek gyökeresen érvényt szereztek, arra bizonyság a vallásüldözést megszüntető II. József korában Budapest újraéledő evangélikus egyházának helyzete. II. József türelmi rendeletében megengedte, hogy ahol egy helységben száznál több protestáns család lakik, gyülekezetét alkothatnak; a budapesti híveknek külön kellett kérvényezni, hogy szervezkedhessenek, mert nem volt száz családjuk. Mikor pedig az engedélyt megkapták, a magyar fővárosban csak német és tót- nyelvü egyház alakulhatott azokból a külföldiek4