Dr. György Aranka: Evangélikus templomművészet Budapesten

A várbeli templom

mélyedő, szelíd tekintettel emeli föl jobbkezét a kenyér megáldására, melyet baljában tart. Könyökmagasságig ő tölti ki egészen a kép terét, ettől fölfelé pedig háttér látszik: sötétedő esti égbolt. Környezet nélkül, mely útbaigazítana, ez a magános alak, kezében a kenyérrel, jelentheti a csodatételt, az utolsó vacsorát, esetleg ajz emausi tanítványok estebédjét. De arcára nézve, úgy éreztzük, hogy csak Nagycsütörtök estéjéről lehet szó. Ez a keskeny, ideálszép arc búsan tekint maga elé és gond redőzi a homlokát. Székely finom, tompa színeket választott ennek az elmélá|zó, jövőbenéző Krisztusnak ábrázolásához; ruhájának lilásszürke, palástjának sötétkék színe összeolvad a mögötte' borongó al- konyattal.

A szentélytől jobbra helyezték el a falon Mária Dorottya emléktábláját, magyar és németnyelvű szöveggel: »Mária Dorottya főhercegasz- szony ő cs. és kir. fenségének emlékére. Meghalt 1855. március 30-án. Ihrer hocherzigen Stif- terin die dankbare Ofner ev. Kirchengemeinde.« Ugyancsak jobboldalt áll az oltárhqz hasonlóan fehér márványból készült keresztelőmedence. Nyolcszögű talapzaton áll a köralapú, cikkelyekre osztott oszlopszár, — a vízmedence antik vázához hasonlít, tányérja fönn erőteljesen kiszélesedik. Márványkőből való a lapos fedő is, tetején levélforma, stilizált ékítményekkel.

Baloldalt, bejáratával a falnak fordítva áll a szószék, ahová a sekrestyéből visiz föl — elég meredek — lépcső. Alja hatszögletű architekto- nikus fafaragás, mintha a szószék egy hatalmas pilléren nyugodna. A felsőrész még a régi templomból való. Fából készült, érdekes azonban, hogy messzebbről kő benyomását kelti. Hatszögletű ez is. Mellvédjének középső, legnagyobb mezejében különös, primitív domborműben a »magvetőt«

39