Dr. György Aranka: Evangélikus templomművészet Budapesten

A várbeli templom

sógora, Árkay Aladár mellett a budai Vigadó és Wagner Ottó oldalán a Rombach-utcai zsinagóga építésében.

Kallina az ú. n. történeti építészeti stílusok korában fejtette ki munkásságának javarészét és templomát a neobarokk irány szellemében tervezte meg. Érdekes a XIX. század építészetének ez a vonzódása letűnt korok művészi ízlése felé: a görög-római motívumokat érvényesítő empíret nyomon követi a romantikus irány, középkori reminiszcenciáival (erről a következő fejezetben fogunk bővebben szólni), majd a neorenaissance és ennek folytatásaképpen a neobarokk ütik föl a fejüket. Különös, hogy míg más korokban a képzőművészet három ága párhuzamos törekvéseket szokott mutatni és egységesen fejlődik, addig a XIX. században, mialatt a festészetben és szobrászatban a realizmus és naturalizmus» vágnak új utakat, az építészek még mindég, szinte fanatizálva csüggnek a múlton és annak füzénél lobbantják lángra tehetségüket.

A neobarokkot különösen sokáig kedvelték a katolikus építőművészek. Vidéki templomok a legutóbbi időiéig még mindig épülnek ebben a stílusban. Azt sem mondhatjuk véletlennek, hogy a budapesti protestáns templomok között egyetlen barokk épp katolikus építész ihletében született meg. (Kallina katolikus volt.) E nemben azonban a bécsikaputéri higgadt, tartózkodó alkotás, tornyát kivéve egyszerű eszközökkel dolgozik. Általában megjegyezhetjük a neobarokkról, hogy nem ér nyomába a klasszikus barokk kor alkbtá- sainak, annak forrongó formavilága, lendületessége csak mint visszfény jelentkezik a XIX. században, melynek lelkülete más hangokra termett.

Kallina úgy rendezte el az épületcsoportot, hogy a templom hosszának körülbelül háromnegyed részénél hozzáépítette jobbról az iskolát,

3'

35