Dr. György Aranka: Evangélikus templomművészet Budapesten
A Deák-téri templom
lyatörős fiút hoznak az apostolok elé, fönn viszont az Ur színeváltozása látható. A festő Máté és Márk evangéliumának egyik részére támaszkodik, melyben leírják, hogy Krisztus néhány tanítványa előtt színében elváltozott s mennyei fényességben Mózes és Illés prófétákkal beszélt. Ez alatt ördögtől megszállt gyermeket vittek hozzátartozói meggyógyíttatni azokhoz az apostolokhoz, akik nem kísérték föl őt Tábor hegyére. Ezt a két egyidejű, de különböző helyen lejátszódó jelenetet ábrázolta Raffael érdekes, merész kompozícióban: a hegy alján lévő tanítványok nem tudnak a hegyen történt megdicsőülésről, a kép szemlélői azonban ezt is látják. Az evangéliumok további följegyzéseit arról, hogy Krisztus, amint színváltozása után a hegyről lejött, meggyógyítja a beteg fiút, természetesen nem mutathatja a festmény, de látva e szomorú jelenet fölött lebegni az Üdvözítő dicső alakját, a mester érezteti a szemlélővel, hogy ő fog segíteni. Legszebb a kép felső része, minthogy az eredetin is ez a rész Raffael sajátkezű műve. A stíluskritika megállapította, hogy az alsó csoportnak legfeljebb vázlata eredhet tők, mert rajza keményebb és színezése sokkal ínyeiisiebb. Mégis érdekesen hajt e két kéztől eredő kép: a felső résznek sejtelmes, látomásszerű fehér fénye és az alsó rész sötétsége mintha az alsó cselekvény földi nyomorúságának és a felső jelenet mennyei örömének és tiszta boldogságának ellentétét akarná kihangsúlyozni. Másolatban is legszebb a megdicsőülés, de jól sikerült lenn a baloldali csoport is, ahol az emberek arca kitünően tükrözi a csodálatot, megrettenést, vagy eksztázist. A jobboldali alakok már merevebbek, szenvtelenebbek, különösen a legszélső férfi. Némi változtar tást is tett a képen Lochbihler másoló keze, mikor elhagyott két, a domb oldalán elhelyezkedő 23
