Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)

2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN

egyházi támogatásból, ahol ilyen létezett, arányos részt kértek az evangélikus gyülekezetek számára. (Mint Sopron esetében láttuk, volt ahol már ez a kérés megvalósult.) Az iskolák tekintetében egyértelműbbé tették álláspontjukat; az elemi- és középiskolák felekezeti irányításához továbbra is ragaszkodtak. A főiskolákat és az egyetemet közössé kell tenni, de a teológiai fakultásokról, tanító és lelkészképző intézetekről változatlanul maguk akartak rendelkezni. Az ülés hivatalosan értesítette a külön tanácskozó református és unitárius kerületeket, valamint a minisztériumot a közgyűlés megnyitásáról. Szeptember 1-én felszólaltak a közgyűlésben a szász egyház küldöttei is. Kifejtették aggodalmukat, miszerint ők eddig zsinataikat királyi jóváhagyás nélkül is megtarthatták, ezért a magyarországi törvények bevezetése számukra visszalépést jelent. A közgyűlés követei igyekeztek megnyugtatni a szászokat afelől, hogy az ő zsinataik feladatuk és hatáskörük tekintetében a magyarországi közgyűlésekre hasonlítanak, amely összehívásához Magyarországon sem kell külön királyi jóváhagyás. A szász követeknek nem volt felhatalmazásuk elfogadni az egyetemes közgyűlés döntéseit, de kijelentették, hogy a jövőben nem zárkóznak el a közgyűlések munkájában való aktív részvételtől. A konvent is kifejezte a szász egyházzal a jövőbeni szorosabb együttműködésre vonatkozó óhaját, valamint megnyugtatta a követeket anyanyelvük jogainak tiszteletben tartásáról. Kellemetlen meglepetésként érte a közgyűlést a hír, amelyet Fabriczi Sámuel, a VKM evangélikus tanácsnoka közvetített: Eötvös József nem óhajt személyesen tanácskozni a küldöttekkel, hanem csak írásos véleményük benyújtását várja. A kerületi gyűlés emlékeztette a minisztert arra, hogy személyes tanácskozásra hívta egybe őket, ezért ragaszkodnak a találkozáshoz. A következő napon, szeptember 2-án Zay Károly bejelentette, hogy a miniszter bármikor kész fogadni a küldötteket, ezért már másnap délelőttre találkozót beszéltek meg a református és unitárius küldöttekkel álláspontjaik egyeztetésére. Ezután tovább folytatták a Vezéreszmék követeléseinek „finomítását", bejelentve igényüket a budai ágensi hivatal további fenntartására a minisztérium mellett. Ezen kívül indítványozták újabb protestáns tanácsosok kinevezését a minisztériumba, mert pl. a kiküldött iskolai és egyházi kérdőívek sem tükrözték megfelelően a protestáns sajátságokat. Az államsegélyből a protestánsok által befizetett adók arányában óhajtottak részesedni.

125 A következő két napon párhuzamosan ülésezett az egyetemes közgyűlés, és folytak közös tárgyalások a reformátusok, illetve unitáriusok küldötteivel, valamint a minisztérium képviselőivel, és magával Eötvössel is. Szeptember 3-án délelőtt találkoztak egymással all egyházkerület képviselői. Hasonló alkalom legutóbb 1842-ben fordult elő, de akkor csak a nyolc magyarországi egyházkerület küldöttei tanácskoztak az unióról. Az evangélikus kerületeket 125 AGEIII.a. 5; 12.