Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)

2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN

Az egyetemes közgyűlés tárgyalta annak a hét gömör-kishonti lelkésznek az ügyét is, akik a tized eltörlésével elveszítették jövedelmeik nagyrészét. A nevezett lelkészek már május 8-án levélben fordultak a miniszterelnökhöz, hogy megélhetésüket a minisztérium valamilyen módon biztosítsa."

8 Batthyány a VKM-hez, a minisztérium pedig Zay Károlyhoz továbbította a kérést, mivel, mint tudjuk, az illetékes tiszai kerületnek haláleset folytán üresedésben volt a püspöki széke, felügyelőjét pedig a VKM-be hívták államtitkárnak. Eötvös József azt kérte Zaytól, küldjön ki bizottságot a helyszínre, amely lehetőség szerint érje el, hogy a gyülekezetek tagjai az államsegély folyósításáig fizessék ki továbbra is lelkészeik járandóságát. Ezen kívül vizsgálja meg a bizottság a lelkészek híványait és azt, hogy az eltörölt tizedeket a gyülekezetek, vagy a lelkészek birtokolták-e.

119 A közgyűlés sürgette a bizottsági vizsgálat minél előbbi elvégzését és felhatalmazta az egyetemes felügyelőt, szükség esetén a nevezett lelkészek részére soron kívül államsegélyért való folyamodásra.'

20 Zay Károly megbízása előtt már esperesi bizottság is megpróbált intézkedni az ügyben 1848 júniusában, Kolbenheyer Mihály kishonti esperes vezetésével. Három településen (Nyustya, Rimabreznó, Fürész) a gyülekezet vállalta, hogy az eddigi tized középértékét kifizetik a lelkészeknek november l-ig, remélve, hogy addig a megígért állami fizetéshez hozzájut az egyház. Klenócon és Kokován az eddigi összegnél csak kevesebbet volt hajlandó fizetni a gyülekezet lelkészének, Rimabányán pedig olyan kevés fizetést ajánlott fel az egyházközség, hogy a lelkész nem fogadta el a megállapodást. Tiszolcnak nem volt rendes lelkésze, csak kihelyezett segédlelkésze, aki nem a tized, hanem más megállapodás alapján kapta fizetését, így külön tárgyalásra nem volt szükség.'

2

' Az egyetemes közgyűlés által kiküldött bizottságot a másik, ügyben érintett gömöri esperes, Spissák György vezette. Augusztus 20-án ez a bizottság szállt ki Rimabányára, ahol végül sikerült elérniük, hogy a gyülekezet méltányos gabona ellátást juttasson lelkészének, amíg állami dotáció nem pótolja az eltörölt tized-jövedelmet. Ez a bizottság tisztázta -az egyetemes felügyelő, illetve a minisztérium kérésének megfelelően - a szóbanforgó tizedjövedelmek jogalapjait is. A vonatkozó, 15-16. századi oklevelekből kitűnt, hogy a kérdéses tizedjövedelmek a plébánosok, majd a reformáció után változatlanul a lelkészek jövedelmének alapját képezték, illetve egy kisebb részüket közvetlenül az egyház, valamint az iskola fenntartására fordította a gyülekezet. A tizedjövedelmek fizetését a lelkészek mindenkori híványában - díjlevelében - is biztosították a gyülekezetek.

122 EOL AGE Ill.a 5;12. ™ Uo. 120 EOL AGE Ill.a 5;14. 121 MOL H 57 4/22 122 MOL H 57 4/22