Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN
nála mutatja, hogy a községi felügyelet mennyire hatékony az oktatás eredményességének növelésében. (A protestáns iskolák működését a katolikus Eötvös valószínűleg behatóan tanulmányozta. Erre utal az, hogy 1848 május 9-én személyes látogatást tett a pesti evangélikus gimnáziumban. 82 ) A hittan elkülönítése az oktatás egészétől különösen egy olyan vegyes felekezetű országban fontos, mint amilyen Magyarország. 83 A javaslatot két ponton vitatták legtöbbet; a nyelvhasználat kérdésében, amelyet most, mint dolgozatom tárgyához szorosan nem tartozó kérdést nem ismertetek, illetve a felekezeti iskolák kérdésében. Az általános vitában a radikális képviselők: Irányi Dániel, Madarász László és mások a felekezeti népiskolák ellen foglaltak állást, mondván, hogy „a nevelés a status ügye, s ehhez a vallásnak, az egyháznak semmi köze." Ehhez képest némelyek a törvényjavaslat teljes átalakítását, mások pedig elhalasztását óhajtották. Eltérő vélemények hangzottak el arról is, hogy vajon meg kell-e hallgatni a felekezetek képviselőinek véleményét a törvényjavaslatról. A református, különben szintén radikális Pálóczy László a tárgyalás mellett érvelt, mivel a katolikusokat érzékenyen érinti a laikusok bevonása az iskolák ellenőrzésébe, a protestánsok pedig ragaszkodnak ahhoz, hogy eddigi iskolai jogaikról a többség véleményét vegyék figyelembe. A már említett, Pálóczynál jóval mérsékeltebb evangélikus Hunfalvy Pál nem tartotta szükségesnek a felekezetek képviselőivel való tárgyalást, hiszen a népoktatás elsősorban nem egyházi - felekezeti ügy. Az általános vita során végül a javaslatot azzal a módosítással fogadták el, hogy a népoktatás felügyeletét nem általánosan az államra, hanem a kormányra bízták. 84 Eötvös válaszában azt hangsúlyozta, hogy a törvény életbe léptetését nem szabad azért elhalasztani azért, mert az illető felekezetekkel nem tárgyaltak. Az egyházi és iskolai ügyeket külön kell választani és ez utóbbiban szabad kezet kell adni az államnak. A népnevelés ügye jelenleg nagyon elhanyagolt állapotban van, ezért a törvényt minél előbb meg kell alkotni. 85 A részletes vita során Madarász László javaslatára megszavazták, hogy a lelkészek ingyen kötelesek tanítani a hittant. A felekezeti iskolákról szóló vita során többen azzal érveltek, hogy a községi népiskola elősegítené a vallási uniót, mások az így erőltetett unióban nem láttak áldást. Azt mindenki elismerte, hogy gazdaságilag előnyösebb a közös, községi népiskola, de arról már eltértek a nézetek, hogy az egyházak és a nép körében mekkora ellenkezést szülne a felekezeti népiskolák megszűntetése és elfogadnák-e az alacsonyabb adók fejében. A képviselőház augusztus 5-i ülésén végül névszerinti szavazáson úgy döntött, hogy felekezeti magániskola állami pénzen nem alapítható. 86 Zomboryné Bazsó Rozália: A pesti evangélikus oktatás krónikája. Bp. 2000. 21. p. Mezei Márta (szerk.): Eötvös József művei, III. Kultúra és nevelés, Bp. 1976. (továbbiakban: Mezei) 301-306. p. Pap 325-333. p. Mezei 308-310. p. Pap 357-360. p.
