Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN
A VKM-hez közvetlenül is érkezett javaslat a 20. törvénycikk végrehajtásával kapcsolatban. Két tanító és egy segédlelkész a Bács-Szerémi egyházmegyéből a tanítók és a segédlelkészek helyzetének rendezése érdekében fogalmazta meg kérvényét. Véleményük szerint a segédlelkészek és tanítók munkája ugyanolyan fontos, mint a rendes lelkészeké. Mivel a tanítóknak és segédlelkészeknek egyaránt el kell látniuk tanári és lelkészi feladatokat is, ezért méltánytalan, hogy fizetésük jóval alacsonyabb a rendes lelkészekénél. Ezért kérték munkájuk csökkentését újabb állások szervezésével, segédlelkészek és tanítók számára magasabb és egyenlő fizetést, illetve a rendes lelkészek kirívó jövedelemkülönbségeinek a megszűntetését. A lelkészek és tanítók, illetve segédlelkészek közti jogviszony szabályozását is javasolták az oly gyakran előforduló súrlódások és visszaélések megakadályozása érdekében. Kérték, hogy a minisztérium szabályozza a lelkészválasztások rendjét is, hogy a protekció és a nepotizmus ne kaphasson akkora teret a lelkészi állások elnyerésénél. 68 A javaslat a segédlelkészek és tanítók valóban nehéz helyzetére hívta fel a minisztérium figyelmét. Noha tényleg sok visszaélés és sok vita volt lelkészek és tanítók között, ilyen nyílt állami beavatkozást kevesen tartottak volna elfogadhatónak az egyházon belül. Talán ezért is címezték kérvényüket egyenesen a minisztériumhoz. A megjelent cikkek nagy része tehát örömmel üdvözölte az állami támogatás ígéretét. Feltűnő, hogy az egyház és állam kapcsolatának szorosabbra fűzését mennyien javasolták. Az állami támogatás és az autonómia összefüggésének kérdéseiről a következő fejezetben lesz szó. Végül hivatalosan a fentieknél jóval szerényebb követelések fogalmazódtak meg azon az értekezleten, amely Eötvös József kultuszminiszter indítványára, 1848. szeptemberének elején zajlott le a három protestáns felekezet részvételével. Az értekezletről az alábbiakban fogok részletesen beszámolni. 2.2.2. AZ EGYHÁZI AUTONÓMIA M int a bevezetőben említettem, a teljes önkormányzati, vagyoni és iskolai autonómia egyik legjellegzetesebb vonása volt a protestáns egyházaknak. Az új típusú állammal kialakítandó viszony, az 1848/20. tc, különösen az állami támogatás, kérdésessé tette az autonómia további fenntarthatóságát, illetve szükségességét. 6! MOL H 57 7/10
