Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)

1. BEVEZETÉS

Az 1848-49-i polgári és nemzeti átalakulás egy olyan evangélikus egyházat talált, amely már akkor több mint fél évszázada túl volt a létért való küzdelem nehéz évszázadain, de múltból hozott és a jelen által felvetett problémáival még nem sikerült teljesen megküzdenie. Az evangélikus egyház életét a kényes és borulással fenyegető egyensúly jellemezte a forradalom és szabadságharc küszöbén. Egyháziak és világiak, liberálisok és ortodoxok, magyarok és nem magyarok sokszor ellentétes érdekei, elképzelései csaptak össze az egyházon belül az állam gyanakvó ellenőrzése, és a katolikus egyház nyomasztó számbeli és anyagi fölénye mellett. Evek óta megoldatlan anyagi, egyházkormányzati és nemzetiségi problémák halmozódtak fel. 1848 márciusa, majd az áprilisi törvények szentesítése - mint látni fogjuk - sok tekintetben gyökeres változásokat hoztak az egyház számára is, elsősorban a nemzetiségi kérdés, az államhoz és a katolikus egyházhoz való viszonnyal kapcsolatban. A következőkben azt kísérlem bemutatni, hogy ezeket a problémákat hogyan tudta megoldani az evangélikus egyház és ennek milyen következményei voltak a bukás után, 1849-ben. Azt előrebocsáthatjuk, hogy ahogyan az egész társadalomban, úgy az evangélikus egyházban is komoly ellentétek jelentkeztek, elsősorban a fent már leírt törésvonalak mentén. Az evangélikus egyház azonban mindezek ellenére lényegében meg tudta őrizni egységét a forradalom és szabadságharc folyamán. A belső és külső ellentéteken való felülemelkedés és a társadalom többségével való azonosulás 1848-49 legfontosabb és máig érvényes tanulsága az evangélikus egyház forradalom és szabadságharc alatt történetének.