Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)

1. BEVEZETÉS

Ennek a belső hitnek azonban az ember életében is kifejezésre kellett jutnia. A 17-18. századi pietizmus, majd a 19. századi újpietizmus, és az ebből kinövő, 20. századi belmissziói mozgalmak ezért kiemelkedő gyakorlati alkotásokkal gazdagították az evangélikus egyház életét. Gondolhatunk itt Bél Mátyás már említett híres pozsonyi iskolájára, korszakunkban August Gottlieb Wimmer felsőlövői lelkész „iskolavárosára", vagy a 20. században keletkezett különböző missziói és szociális intézményekre. A pietizmus, az ébredés teológiája tehát az elmélyült vallásossággal párhuzamosan mindig igyekezett új formákban megtalálni a hitélet helyét a változó társadalomban.

40 Az újpietizmust a liberális teológiától annak „hitetlensége", az ortodoxtól felekezetieskedése választotta el, hiszen a hitvallásokban megfogalmazott dogmatikai különbségeknél jóval nagyobb hangsúlyt helyezett a közös hitbeli meggyőződésre, ezért a 19. századtól kezdve találkozhatunk újpietista gyökerű, közös református-evangélikus kezdeményezésekkel. Az újpietizmus általában tartózkodó a politikával és az egyházpolitikával kapcsolatban, de ez alól vannak jelentős kivételek. Bauhofer Györgynek püspökéhez, Szeberényi Jánoshoz írt leveléből tudjuk, hogy támogatta a forradalom vívmányait. Aktív részvételt vállalt a forradalom és szabadságharc küzdelmeiben a már említett August Wimmer felsőlövői lelkész. Mindkettőjük forradalom alatti tevékenységével és későbbi sorsával lentebb még bővebben fogunk foglalkozni. Képviselői között meg kell említenünk József nádor evangélikus vallású, württembergi származású feleségét, a széles teológiai műveltséggel bíró Mária Dorottya főhercegnét. Az ő udvari lelkésze volt Bauhofer György, a főhercegné anyagi és erkölcsi segítségével alapított budai evangélikus gyülekezet első lelkésze. Mária Dorottya és Bauhofer György szorgalmazták a skót misszió letelepedését, amely Magyarországon nem annyira a zsidó misszió, mint inkább a belmisszió mindenkori szorgalmazójává vált. Mária Dorottya maga köré gyűjtötte a pesti evangélikus és református lelkészeket és a rendszeres találkozások nemcsak a hitbeli elmélyülés, hanem a protestáns együttműködés megerősítésének alkalmaivá is váltak. A kérdésnek sajnos nincsen magyarországi irodalma. Lutheri ortodoxiának a német szakirodalom általában a 17-18. században meglévő teológiai irányt nevezi A 19. század hasonló irányzatát újlutheranizmus (Neuluthertum) néven tárgyalja. A magyarországon az utóbbi kifejezés ismeretlen, ezért használom én is az ortodox elnevezést. Az „újpietizmus" rokon a 17. században jelentkezett pietizmussal, de más történeti helyzete miatt nevezem másként. Márai Dorottya