Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
5. EVANGÉLIKUSOK A SZABADSÁGHARCBAN
egyházak autonómiájának felszámolását elrendelő, 1859. évi ún. Protestáns Pátenst elfogadta, ezzel szembe került az evangélikus egyház többségének véleményével, és közeli barátjával, Székács József pesti lelkésszel. Budai lelkészkedésén túlmutatóan is részt vett azonban az evangélikus egyház életében, nagy része volt a pesti Protestáns Árvaház megalapításában. 337 Az izraelita származású Ballagi (Bloch) Mór is neves szereplője volt a korszakban mindkét protestáns egyház életének. 1815-ben született a Zemplén megyei Inócon. Amikor bérelt földje 1821-ben leégett, apja az adósok börtönébe került, így a családnak hihetetlen nélkülözéseket kellett kiállnia. Bloch Mór 14 éves korában útnak indult, hogy tanuljon, és egzisztenciát teremtsen. Nagyváradon és Pápán tanult, majd Budán elvégezte a mérnöki iskolát, de származása miatt oklevelet nem kaphatott, ezért Párizsba utazott, hogy ott további tanulás és nélkülözések árán megszerezze mérnöki diplomáját. 1840-ben az Országgyűlés napirendre tűzte a zsidóemancipáció kérdését, és Eötvös felkérte a Párizsban tartózkodó Blochot, hogy írjon röpiratot magyarországi hitsorsosai részére, amelyben szorgalmazza magyarosodásukat. A röplap a magyarországi zsidóság körében nem váltott ki különösebb visszhangot, Blochot viszont ismertté tette a liberális ellenzék körében. Eötvös József hazahívta, és itthon tovább dolgozott a zsidóság magyarosításáért; lefordította a tórát, valamint imádságos és áhítatos könyveket magyar nyelvre, amiért az Akadémia tagjai közé választotta. Magyar nyelvű rabbiképző felállítását tervezte, ami nem aratott nagy sikert saját hitsorsosai körében: amíg Széchenyi 200, addig a gazdag pesti zsidó hitközség csak 140 Ft-ot akart áldozni a célra. Bloch ekkor feladta eredeti terveit a zsidóság magyarosítására, és elhatározta hogy kikeresztelkedik. Tübingenben bölcsészdoktori oklevelet szerzett, 1842-ben Ballagira magyarosította nevét, Székács József pesti evangélikus lelkész pedig megkeresztelte. Tübingenből hazatérve a szarvasi evangélikus gimnázium főiskola tanára lett. A szarvasi evangélikus szlovákok között is szorgalmazta a magyarosítást, ő volt az első, aki itt magyar nyelven tartott prédikációt. 1848-ban régi támogatója, a miniszterré kinevezett Eötvös József felkérte, hogy a pesti egyetemen a keleti nyelvek tanszékét vezesse. A feladatot örömmel vállalta, de új hivatalának betöltésére már nem kerülhetett sor a szabadságharc kitörése miatt. Az újabb egzisztenciális gondokat elkerülendő honvédnek állt. Noha a honvédseregben kapitányi rangig jutott, ebben a szerepben nem érezte jól magát. Görgey titkárságának vezetője volt, segített kiáltványainak megszövegezésében. 1849 márciusában levélben Kossuthoz fordult, leírta, hogy miként hiúsult meg egyetemi tanári állásának betöltése, és hogy úgy érzi, a hadseregben nem tudja tehetségének megfelelően szolgálni a hazát. Ezért tehetségének és képességeinek megfelelő állásért folyamodott Kossuthoz. 338 A levél a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumhoz került, amely csak két és fél hónap múlva tudott érdemben foglalkozni a kérdéssel. 357 Fabiny '* MOL H 62/908
