Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)

Tanulmány - III. Nyomdatitkok és szerzőségi kérdések

A Győrből több kitérővel 1708-ban végül Bártfára távozó Ács Mihály és az itt maradó Torkos András egyszerre láttak munkához. Ács kiadványai Bártfán jelentek meg," 10 Torkoséi Halléban, Orbán István egyetemi nyomdájában. 1 " 1 Torkosnak ter­mészetesen közvetítőkre volt szüksége: a kéziratokat Johann Rudolf Eisenreich jut­tatta el Haliéba, ott pedig Vázsonyi Márton gondoskodott kinyomatásukról. Hadd időzzünk el egy kicsit Eisenreich személyénél, hisz ezekben az évtizedek­ben ő a Halle és Győr közötti küldemények legfontosabb kézbesítője. Soproni szár­mazású bécsi kereskedő, egy rokona (testvére?), Georg Eisenreich - Payr Sándor szerint - ezidőtájt Halle-Neustadt prédikátora, 1 " 2 így a kapcsolattartás kézenfekvő volt. A kereskedő Eisenreich 1703-ban ajánlotta fel szolgálatait August Hermann Franckénak a magyarországi, erdélyi és törökországi korrespondenciával kapcsolat­ban (miután az nevelőt szerzett családjának), 1 " 3 s mintegy húsz éven át állta ígéretét. Anyagilag támogatta a magyar diákokat Halléban, idősebb fia, Johann Jacob is ide ment 1712-ben jogot hallgatni. A Paedagogiumba járó kisebbik fiú, Georg Leopold Eisenreich fölött Francke tartott gyászbeszédet (1717), 104 Tatay István és Torkos Jus­tus János is gyászversekben siratták. Torkos András eredetileg az árvaház nyomdájába szánta műveit (4, 5, 6), ám ezek mégis Orbán István nyomdászjelvényével látták meg a napvilágot. A thüringiai születésű Orbán (1681-1732) 105 csak 1707-ben kapott Halléban nyomdaengedélyt, m Torkos valószínűleg nem is tudott műhelyéről. Magyarországi diákok ugyan kapcso­latban álltak már 1708-ban vele, 1 " 7 mégsem egyedül ők lehettek azok, akik Torkos kéziratait átadták neki. Orbán nyomtatta ki ugyanis 1709-ben azt a cseh Újszövetsé­get,"" 1 melyen az ekkor már besztercebányai Bél Mátyás, a Selmecbányái Sámuel Pel­lionis, valamint a még Halléban tartózkodó Elias Mohi és Ján Kogler közösen dol­goztak. A munka szervezése és az anyagi háttér megteremtése Christoph Voigt felada­ta lett, aki addig az árvaház nyomdájában működött. Ezen vállalkozás résztvevői (el­sősorban Voigt) juthattak arra a gondolatra, hogy az Orbán-nyomda a legalkalmasabb a Torkos-művek kiadására. így jelent meg az Engesztelő áldozat c. imakönyv 109 és a Győri Katechismus (Luther Kis kíífé-ja) n " Schweidl Mihály győri polgár (Torkos sógo­ra) költségén és Vázsonyi Márton gondozásában, aki az imakönyvhöz előszót is írt. ""' 1709-bcn: RMK 1.1757; 1710-bcn: RMK 1.1771, 1772. 101 1709-bcn: RMK 1.1758, 1759. " ,2 Payr 1898. 122; 1908. 87. ""Kammel 1939. 155. " w A.H. Franckens... Gedächtnis- und Leichen-Predigten... Trauer- und Trost-Reden. Halle, 1723. 873-882. 1115 Orbán István kétségkívül magyar származású volt, ám magyarul valószínűleg nem beszélt. Az, hogy első megrendelői között „Hungarus"-okat találunk, s hogy pont ő lett a magyar nyelvű könyvek első hallei kiadója, nem lehet véletlen. Neuß 1933. 16-23; Cscprcgi: Orban 1997. 614. "' 7 RMK III.4637 és 4638. Vö. Szent-Iványi 1960. "" Tobolka 17.120. Ld. Winter 1954. 91; 1955. 83-84; Röscl 1961. 6-7. ""Halle: Orbán, 1709. RMK 1.1759. 1,0 Halle: Orbán, 1709. RMK 1.1758.

Next

/
Oldalképek
Tartalom