Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - III. Nyomdatitkok és szerzőségi kérdések
A Győrből több kitérővel 1708-ban végül Bártfára távozó Ács Mihály és az itt maradó Torkos András egyszerre láttak munkához. Ács kiadványai Bártfán jelentek meg," 10 Torkoséi Halléban, Orbán István egyetemi nyomdájában. 1 " 1 Torkosnak természetesen közvetítőkre volt szüksége: a kéziratokat Johann Rudolf Eisenreich juttatta el Haliéba, ott pedig Vázsonyi Márton gondoskodott kinyomatásukról. Hadd időzzünk el egy kicsit Eisenreich személyénél, hisz ezekben az évtizedekben ő a Halle és Győr közötti küldemények legfontosabb kézbesítője. Soproni származású bécsi kereskedő, egy rokona (testvére?), Georg Eisenreich - Payr Sándor szerint - ezidőtájt Halle-Neustadt prédikátora, 1 " 2 így a kapcsolattartás kézenfekvő volt. A kereskedő Eisenreich 1703-ban ajánlotta fel szolgálatait August Hermann Franckénak a magyarországi, erdélyi és törökországi korrespondenciával kapcsolatban (miután az nevelőt szerzett családjának), 1 " 3 s mintegy húsz éven át állta ígéretét. Anyagilag támogatta a magyar diákokat Halléban, idősebb fia, Johann Jacob is ide ment 1712-ben jogot hallgatni. A Paedagogiumba járó kisebbik fiú, Georg Leopold Eisenreich fölött Francke tartott gyászbeszédet (1717), 104 Tatay István és Torkos Justus János is gyászversekben siratták. Torkos András eredetileg az árvaház nyomdájába szánta műveit (4, 5, 6), ám ezek mégis Orbán István nyomdászjelvényével látták meg a napvilágot. A thüringiai születésű Orbán (1681-1732) 105 csak 1707-ben kapott Halléban nyomdaengedélyt, m Torkos valószínűleg nem is tudott műhelyéről. Magyarországi diákok ugyan kapcsolatban álltak már 1708-ban vele, 1 " 7 mégsem egyedül ők lehettek azok, akik Torkos kéziratait átadták neki. Orbán nyomtatta ki ugyanis 1709-ben azt a cseh Újszövetséget,"" 1 melyen az ekkor már besztercebányai Bél Mátyás, a Selmecbányái Sámuel Pellionis, valamint a még Halléban tartózkodó Elias Mohi és Ján Kogler közösen dolgoztak. A munka szervezése és az anyagi háttér megteremtése Christoph Voigt feladata lett, aki addig az árvaház nyomdájában működött. Ezen vállalkozás résztvevői (elsősorban Voigt) juthattak arra a gondolatra, hogy az Orbán-nyomda a legalkalmasabb a Torkos-művek kiadására. így jelent meg az Engesztelő áldozat c. imakönyv 109 és a Győri Katechismus (Luther Kis kíífé-ja) n " Schweidl Mihály győri polgár (Torkos sógora) költségén és Vázsonyi Márton gondozásában, aki az imakönyvhöz előszót is írt. ""' 1709-bcn: RMK 1.1757; 1710-bcn: RMK 1.1771, 1772. 101 1709-bcn: RMK 1.1758, 1759. " ,2 Payr 1898. 122; 1908. 87. ""Kammel 1939. 155. " w A.H. Franckens... Gedächtnis- und Leichen-Predigten... Trauer- und Trost-Reden. Halle, 1723. 873-882. 1115 Orbán István kétségkívül magyar származású volt, ám magyarul valószínűleg nem beszélt. Az, hogy első megrendelői között „Hungarus"-okat találunk, s hogy pont ő lett a magyar nyelvű könyvek első hallei kiadója, nem lehet véletlen. Neuß 1933. 16-23; Cscprcgi: Orban 1997. 614. "' 7 RMK III.4637 és 4638. Vö. Szent-Iványi 1960. "" Tobolka 17.120. Ld. Winter 1954. 91; 1955. 83-84; Röscl 1961. 6-7. ""Halle: Orbán, 1709. RMK 1.1759. 1,0 Halle: Orbán, 1709. RMK 1.1758.