Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - III. Nyomdatitkok és szerzőségi kérdések
kásságában, mint a következő nemzedék. Ha nem is fordulópontnak, de fontos állomásnak tartható a Wahres Christentum Spener-féle kiadása (Frankfurt, 1674), melynek jegyzeteiben a századeleji Arndt-vita hozadéka mellett (Heinrich Varenius, Johann Georg Dorsche) Spener által válogatott Luther-idézetek is bizonyítják az arndti gondolatok orthodox voltát. m Az 1675-ös posztilláskötet speneri előszavának, a Pia desiderid-nak legidézettebb forrása - a Biblia és Luther művei mellett - szintén a Wahres Christentum. A hat reformjavaslat közül négy gyökeredzik Arndt főművében, amit így túlzás nélkül nevezhetünk a speneri-hallei pietizmus alapvető olvasmányának. A halleiek a különböző nyelvű bibliakiadásokhoz hasonlóan az Arndt-fordításokra is igen nagy súlyt helyeztek. Mielőtt azonban az Igaz keresztyénség-nek első teljes magyar kiadását (impresszuma: Jéna, 1741) tüzetesen szemügyre vennénk, vessünk egy pillantást az előzményekre. Ha nem is kanyarodunk vissza időben a kéziratban maradt Arndt-magyarításokig, vagy Petrőczy Kata Szidónia válogatásáig,' 8 " idézzük föl annak a vállalkozásnak a kezdeteit, melynek eredményeként a teljes Négy könyv végül magyarul napvilágot látott. Szó volt már róla, hogy 1711. április 27-én Vázsonyi Márton és Bárány György hallei diákok levélben fordultak August Hermann Franckéhoz (12), hogy támogatását kérjék nagyszabású fordítói és könyvkiadási programjukhoz, melynek zsengéje (RMK 1.1783) már ki is került a prés alól. A magyarra fordítandó művek listáját Johann Arndt terjedelmes könyve, a Wahres Christentum zárja. A vállakózás Halléban két további traktátus megjelenése után közismerten csődbe ment,' 81 s a többi felsorolt könyv közül Johann Anastasius Freylinghausen Compendium-a végül nem a fenti páros, hanem Bél Mátyás magyarításában látott napvilágot (Halle: Zeitler, 1713), míg a fordítói munka folytatása hosszú időre lekerült a napirendről. Vázsonyi és Bárány 11 évvel később vette csak föl az elejtett fonalat, igaz, hogy az a fordítás, melynek kiadásához ez alkalommal Franckétól segítséget kértek, Christian Kortholt Súlyos papi terhe nem szerepelt korábbi tervükben. Az eredeti programra az 1722. április 11-én keltezett Vázsonyi-levél csupán halványan utal: „a közöttünk szerfelett összeomlott igaz kereszténység felépítésén - bár kevesen - derekasan dolgozunk" (39). Hogy ezen az igaz keresztyénségen pontosan mit kell érteni, azt Sartoris János a késéíbbi Arndt-előszóban pontosan meghatározza: „az igaz Keresztyénség a' Szent Lélektől meg világosittatott, meg teríttetett és meg szenteltetett ember szivének ollyan tulajdonsága, melly szerént az igaz élő hitből és annak erejéből készen és örömöst igyekezik az Isten akaratját tselekedni és annak mindenekben, a' mit ö Szent Igéjébenparantsolt, engedni.'" 82 m Brecht 1978. Lényegében ezt követi Johann Georg Pritius népszerű lipcsei (1704) kiadása is. m, Vö. Nagy 1998. m Cseprcgi: Orban 1997. 617-618. ,K2 § 7.: idézi: Szent-Iványi 1935. 328 is.
