Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - IV. Biblicizmus és bibliai filológia
„De a kegyes olvasó ezt-is vegye jó néven; mig az ISten másokat támaszt, kiknek mind tudományjok, mind idejek, mind kiváltképen jobb módjok lesz efféle munkáknak, még az ó Testamentomnak is uj fordításának véghez vitelére". 255 Ebből a mondatból sok mindenre lehet következtetni, csak arra nem, hogy az Újtestamentum fordítói már az Ótestamentum fordításával is elkészültek, és hogy annak kézirata megjelenésre készen várakozik, vagyis az Elöl-járó-Beszéd szerzője (a három fordító egyike) homlokegyenest ellentmond a pár évvel későbbi laubani Vorberichtnek. Ezt az ellentmondást különböző módokon próbálhatjuk meg feloldani, de mielőtt ehhez hozzákezdenénk, kapcsoljunk be egy újabb forrást az ismeretlen Ótestamentum-fordítás utáni nyomozásba. Payr Sándor idéz egy tudósítást arról, hogy Fábri Gergely szuperintendens az 1750. június 17-én tartott kispéci egyházkerületi gyűlést követő nap Felpécen osztotta ki a feladatokat az Ószövetség leendő fordítói között; Bárány János és Sartoris János is szerepel a munkatársak felsorolásában. 256 Hogy a munka további fázisairól a feljegyzések nem emlékeznek meg, könnyen magyarázható. Fábrit 1752-ben elmozdítják hivatalából, s börtönbüntetést is szenved, a fordítók életrajzának ismeretében pedig nemigen feltételezhető, hogy elkészültek vállalt feladatukkal, mely nyugodt körülmények között is hosszú éveket vehetett volna igénybe (Payr Mt 26,31-gyei vont párhuzamot: Megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai.). Az Ótestamentumot tehát kétségkívül elkezdték fordítani, de a kézirat csak bajosan készülhetett el; s az Elöl-járó-Beszéd megszövegezéséig, melynek fent idézett mondatát leginkább a munka félbeszakadására való utalásként tudom értelmezni, semmiképp nem születhetett jelentős eredmény. A Bárány-féle Ószövetség-fordításról ezért csak annyit állíthatunk: közvetlen, pozitív adatok hiányában nem kezelhetjük irodalomtörténeti tényként. 255 b3b. Az Elöl-járó-Beszéd feltételezésem szerint 1754 és 1756 között íródott. 256 Payr 1894. 43-45. Megbízást kapnak továbbá Németh Sámuel (szuperintendens 1754-1756), Kis Zsigmond (1769-ben hunyt cl) és Balog Ádám (szuperintendens 1758-1771) lelkészek is.
