Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - IV. Biblicizmus és bibliai filológia
ge azonban annyira közismert volt, hogy még a bibliahiány ellenére sem jutott volna eszébe senkinek bibliakiadásra vállalkozni. Még a brassói Szeli József is Torkos András Újszövetségére várt (60): „Régtől fogva óhajtjuk Tisztelendő Torkos András Uramnak, az Győri Anyaszentegyháznak érdemes L. Pásztorának énnékem esméretes érdemem felett való Patronusomnak Bibliáját, avagy tsak Uj Testamentomát; de talán tsak meg tsalatunk az időtől." A könyv terjedelme persze nem tette könnyűvé a kinyomtatást. A győri konvent 1733-ban 200, majd az első kísérlet kudarca után két évvel később újabb 150 forintot szavazott meg erre a célra, 232 ám a mű végül - mint fentebb is láttuk - csak Christian Nicolaus Möllenhoff és Diede báró segítségével láthatta meg a napvilágot. Torkos András feltehetőleg nem egyházpolitikai taktikázásból, hanem praktikus okokból választott wittenbergi nyomdát: József fia már 1733 óta ebben a városban tanult, s ő lehetett a szöveg korrektora. A győri Streibig nyomda kockázatvállalási készségét és a kőszegi Ludvig János műhelyének kapacitását bizonyára meghaladta ez a több mint 40 ívnyi kiadvány. Azt se felejtsük el, hogy Torkos András a Győri katechismus 1729-es újranyomásakor igencsak pórul járt: a példányokat elkobozták. 233 Talán ő is inkább hajlott az Újtestamentum esetében a drágább külföldi megoldásra. Az Újszövetség bevallottan a laikus olvasókat tartotta szem előtt: „Es ezen munka, hogy annál használatossabb légyen az együgyűség között, a' Sz. Írásnak némelly fontossabb verseinél meg állván, azoknak értelmeket, vagy igaz hitünknek meg erősítésére, vagy a' textusnak magyarázatjára, vagy keresztényi tisztünknek fel serkentésére szépen fejtegette. " 23i Ebből a mondatból az is kiderül, hogy a kiadvány kettős teológiai célt követett: evangélikus revíziót és pietista építést. Ezek a szándékok arra predestinálták volna a 232 GyEL, idézi Kovács 1999. 254.: „1733. február 2-án a konvent a következő határozatot hozta: »Tisztclcndo és tekintetes Torkos András kérésérc a kétszáz forint kölcsön ügyében a nyomás alatt levő Új testamentumra a konvent határozott az elhalt Hochstott alapítványa terhére: utasítja Scheffcr urat a 200 forint kifizetésére úgy, hogy őkegyelme [Torkos] mint adós kötelezi magát levélben, hogy a kinyomandó könyvek árából tartozását kiegyenlíti.«... A konvent 1735. május 21-én Torkos András kérésérc »pro secundanda impressionc Hungarici Novi Tcstamcnti«, tehát a magyar Újtestamentum szerencsés kinyomtatására a Torkos által kiállítandó kaucióra 150 forintot kifizet." Vö. Eöttcvényi 1905. 71. 233 „A mi vallásunkon levő könyveket, vagyis az alapfokú katekizmust először én adtam ki, és mint egyedül illetékes én árusítottam. Történt azonban, hogy a magyar nyelvű katekizmust a múlt évben újból minden változtatás nélkül kinyomattuk. Sajnos őeminenciája, kardinális püspök úr és győri főispán, milyen okkal, nem tudom, méltatlankodott és megparancsolta, hogy az összes példányt haladéktalanul szolgáltassam be prefektusának. Én nyomorult, tehetetlen és erőtlen mcrészcltcm-c ellene szegülni a hatalmasnak, engedelmeskedtem és körülbelül kétezer példányt őeminenciája prefektusának beszállítottam." Torkos folyamodványa: GyEL, idézi Kovács 1999. 253. Vö. Szelestei 1991. 348, 351. 234 Torkos József Elöl-járó beszéd-c.
