Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - IV. Biblicizmus és bibliai filológia
kodó kegyelmében bízván, arra resolválta, hogy a' Görög textusnak kútfejéből úgy fordítaná Magyar nyelvre az Uj Testamentumot, hogy punctumról punctumra minden versetskék a' Szent Léleknek értelmével meg egyezzenek." Torkos András valóban Bél Mátyás nyomdokában látott munkához, ám nem 1726-os magyar, 229 hanem még 1709-es cseh Újszövetségét követve. Láttuk, hogy mind ez a kiadás, mind az Engesztelő áldozat egy időben készült Orbán nyomdájában. A cseh szövegen dolgozó magyarországi diákok és a Torkos-művet gondozó Vázsonyi Márton szoros kapcsolatban álltak egymással (10). Nem tudni, Torkos mikor kezdett a fordításhoz, 1710-ben viszont azt írja, hogy a hallei példán felbuzdulva újult erővel látott munkához (9): „Az Ön kegyességén felbuzdulva teljes erővel dolgozom az Isten segedelmével már elkezdett magyar bibliafordításon, s igencsak hálát adhatok az isteni áldásért, hogy minél tovább dolgozom rajta, annál nagyobb lelkesedéssel és sikerrel, a Szentlélek kegyelmétől segítve már Pál leveleihez fogok hozzálátni." Torkos itt persze a hallei német Bibliákra is célozhatott, de valószínűbb, hogy éppen a cseh Újszövetség megjelenése töltötte el nagy reménnyel. Hisz ezt a kiadást is egy honfitársa (Bél) kezdeményezte, s részben ez is Magyarország számára készült. Még a munka lényege is ugyanaz volt: egy meglévő, kálvinista hátterű szöveg teológiai szempontú korrekciója. Torkos nyilván azzal számolt, hogy az ő fordítása is Halléban láthatja meg a napvilágot. Bár Francke 1712 januárjában kereken megírta Bélnek, hogy további segítségben egyelőre ne reménykedjék, 23 " Torkost ugyanekkor konkrét elkötelezés nélkül - mégis munkára sarkallta (16). Bárány György leveléből (15) arra következtethetünk, hogy Torkos András már végzett az Újszövetséggel, s most áll neki az O-nak: „[Torkos]... esdekelve kéri az árvaház magyarázatos héber Bibliáját, mielőtt maga hozzálátna a magyarfordításhoz [...] el sem akarja kezdeni Torkos úr a munkát, míg ezt a Bibliát nem látja és használja..." Hogy, hogy nem, Torkos Ószövetség-fordításáról nem hallunk többet, s abból az adatból, hogy fia, József 1743-ban készült lefordítani az Ószövetséget (87), arra következtethetünk, hogy apja tervéből végül nem lett semmi. Az Újtestamentumra is évtizedekig kellett várni. Csak akkor jelent meg, amikor már amúgy is „elszaporodtak a magyar nyelvű Bibliák és Újtestamentumok". 231 Torkos fordítói tevékenysé2-' Ennek problémáit lényegében tisztázta Sólyom 1956. és Szelestei 1993. 230 Bél 9-10. Az a félreértés, hogy Bel cseh, Francke viszont magyar Bibliáról beszél, szempontunkból most elhanyagolható. 2,1 A Panoplia catholica (1733) előszava fogalmaz így: Szelestei 1991. 348; 1993. 125.
