Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)

Tanulmány - III. Nyomdatitkok és szerzőségi kérdések

Beer tehát úgy értékeli, hogy a pozsonyi pietizmus eddig is előkészítette a reformátusokkal való megbékélést, s ezen az alapon reméli megnyerni őket „az igaz keresztyénségnek". Hogy Gotthilf August Franckét ez az érvelés nem győzte meg, már láttuk. Apja hasonlóan szkeptikusan viszonyult az uniós törekvésekhez. Mikor Jeremias Schwartzwalder 1723-ban beszámolt neki, hogyan osztott evangélikusoknak és reformátusoknak közösen úrvacsorát, s hogyan átkozta ki ezért - ugyancsak hallei diák - kollégája, Friedrich Sámuel Bertram (42), akkor az idősebb Francke ezt írta a levél margójára: „Ha az unió ügyével mindenki így pórul járna, akkor hamarosan lekerülne a napirendről." Bár a hallei egyetemnek és Paedagogium regiumnak igen sokrétű kapcsolatai voltak nemcsak a nyugat-európai, hanem az erdélyi reformátussággal is,'

w ez az expanziós lehetőség a halleiek gondolkodásában mégis háttérbe szorult a keleti orthodoxia irányába tett kísérletek mögött. A protestáns unió 18. századi történetének problematikájára itt nem térhetek ki, csak jelzem, hogy megítélésében nemcsak Wittenberg és Tübingen, Berlin és Halle, Poroszország és Magyarország között voltak alapvető különbségek, hanem a pozsonyi evangélikus lelkész, Bél Mátyás sem osztotta a pozsonyi evangélikus rektor, Friedrich Wilhelm Beer fenti véleményét.

m Az a gondolat, hogy Arndtnak a magyar reformátusok számára is lehet mondanivalója, nemcsak Beer idézett levelében bukkan föl. Az 1741-es magyar kiadáshoz írt elöljáró beszédében Sartoris János számbavéve a magyar nyelvű kegyességi irodalmat, a külföldi és a hazai evangélikus szerzők után (Johann Gerhard, Martin Möller, Ács Mihály, Vázsonyi Márton) a másik felekezet kiadványait is felsorolja (12.§): „Szállok Református Uraiméknak Könyveikről is, mellyek között leg nevezetessebbek Boyle Lajos Kegyesség gyakorlása, és ama nagy tudományú Belgának C. Vitringának írása: Lelki élet." Ám a kálvinisták is olvasnak lutheránus építő irodalmat! Az Arndt-fordítás előzményeit ismertetve Sartoris nemcsak Huszti Szabó István Halléban tanult református orvos magyarítását, a Paradicsomi kertecskét említi meg, hanem azt a - számunkra ismeretlen - fordítást is, melybe Pekry Lőrinc kezdett bele felesége, Petrőczy Kata Szidónia példáján felbuzdulva (20.§): „Az után maga a' Méltóságos Urelöbi nyughatatlansági után nyugodalomra jutván Kutyfalvi Udvarházánál a'feleségének ditséretes példájától indíttatván Arnd könyveit deák form

\A. Font 1998. m Keserű 1996. 87-88. Bel Pfaff nézetein ütközött meg.