Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - III. Nyomdatitkok és szerzőségi kérdések
„Jénában" [Sopron]. 144 A tartalmi különbségek elemzése meghaladná ennek a tanulmánynak a kereteit, ezért megelégszem annak regisztrálásával, hogy két párhuzamos könyvkiadói tevékenység figyelhető meg a dunántúli evangélikusok körében: egy hagyományőrző, mely egyszerűen a meglévő gyülekezeti igényeket igyekezett kielégíteni (pl. Fodor István), 145 vagy üzleti hasznot remélt (pl. Müller János) - valamint egy újat is teremtő, mely tudatosan merített a hallei pietista kegyességből. Az 1734-es Aranylánc-cú és az 1735-ös Zengedező-ve\ H( ' induló kiadói körbe tartoznak Bárány György, Sartoris János szerzők, Ludvig János kompaktor, valamint Christian Nicolaus Möllenhoff és Hans W. von Diede báró 147 mint anyagi támogatók. Ez a kör először a soproni Schmiddel nyomattatott, majd Ludvig feltételezett kőszegi műhelyével, végül visszatért a soproni Siess-nyomdához. Ludvig János vállalkozására Szelestei N. László és V Ecsedy Judit kutatásai derítettek fényt. Az evangélikus Ludvig valószínűleg Bécsből jött 1735-ben Kőszegre (Sartoris gyülekezetébe!), ahol könyvkiadással és könyvkereskedéssel foglalkozott. 14 * 1 Elképzelhető, hogy már Bécsből ismerte Möllenhoff dán követségi prédikátort, így annál könnyebb volt a kapcsolatteremtés. A dán követségi prédikátor nekrológjában a következő adatokat olvashatjuk: „Eszköz volt arra, hogy a császári udvar akkori brit-hannoveri követének, Diede zum Fürstenstein bárónak a szeretetteljes terveit megvalósítsa. Ez az úr bölcsen úgy gondolta, hogy fontos szeretetszolgálat volna az annyira korlátozott magyarországi hittestvérekkel szemben, ha épületes könyveket kapnának az anyanyelvükön. Megígérte, hogy a tetemes költségeket részben maga állja, részben megszerzi a testvérei tol és rokonaitól. Ezért kezdett a mi Möllenhoffunk levelezni különböző magyar prédikátorokkal. És így az ő tevékenysége folytán a következő könyvek hagyták el a sajtót: a) Marperger: A bárányoknak az ő jó pásztoruknak karjaira való egybegyűjtésük. Lipcse, 1735, magyarul' 49 és csehül. 1 '" 144 Ecscdy 36., 65., 92.sz. (cz utóbbi Ludvig kiadásában!). A címlap szerint: „mostan penig egynehány szép imádságokkal és hasznos Elöl járó beszéddel együtt ujjonnan ki nyomtattattak". Az előszó („Miként kell az keresztyén embernek az imádságos könvckkcl haszonra élni") Payr Sándor szerint Báránytól származik. Szerzője a kötött szövegű imák mellett a szabad imádkozásra is biztat, cz a gondolat valóban kimutatható Bárány György írásaiban. 145 Payr (1939. 190) Perlaki Józsefet is ideérti. 146 Schulck Tibor tud 1734-cs kiadásról is. Mivel az Aranylánc és a Zengedező többnyire egyszerre (sokszor egybekötve) jelent meg, a fent ismertetett 222-cs bővülctet is feltételesen 1734-rc datálhatjuk. 147 Diede jellemzéséhez: 57. ,4H Szelestei 1986. 109; Ecscdy 1996. 39-42. Vö. 74, 86. ,4 M bárányoknak azöjó Pásztoroknak karjaira való Egybengyüjtetések. A' vagy bátorságos és egyenes Vezérlés, miképen kellessék az Ifin Keresztyén embereknek az Ur Vatsorájához való első járulásokban magokat a Jézus Krisztusnak - mint az ö kisded nyájának 'zengéjét sziveknek igaz megtérésében bemutatni - és ö néki ajánlani és szentelni... Magyar nyelvre fordíttatott. H.n. 1736. Pctrik V.47; Payr 1898. 130. Marpcrgcrhcz ld. Wotschkc 1932. A fordító Elias Milctz pozsonyi magyar-szlovák lelkész (1730-1757): vö. 64; Fcyl 1960. 32-33. 150 H.n. 1736. Tobolka 5217.
