Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)

Forrásgyűjtemény - 100 forrás

Ex numeratis iam octo instructae [!] pastoribus, ad quos regendos primum mea sponte excurrebam, et siqui requisiverint, excepi et commendatione mea promovi. Deinceps excellens dominus Dániel Krman superintendens inspectionem mihi commisit sub titulo vice-senioris. Copia litterarum ita sequitur.

1

" Fructus publica auctoritate quotannis collegam assumens singulas visitavi, quicumque difformitatem quandam in exercitio cultus divini animadverterem, nec me sufficientem ad regendas ob defectum linguae Germanicae iudicarem. Anno 1725. die 8. Ian. convocavi ad parochiam meam Szent Lörintziensem reliquos hoc fine: 1. ut si fieri posset, harmónia quaedam inter singulos introducatur, 2. ut inspectio transferatur in Germanum perfectiorem. Admoniti quidem sunt Germanici, ut cultum divinum pro more regni nostri singulis diebus precibus et Biblica lectione absolvant, sed frustra. Inspectio tarnen translata in Maiosiensem reverendum dominum Widerum," deinceps Modram evocatum. Post eius discessum iunxi mihi reverendum atque clarissimum virum dominum Stephanum Tatay Györköniensis ecclesiae Germanicae et Hungaricae antistitem. Eodem tempore anno [!] mense Octobri publica et communis persecutio ingruit, quae etiam nonnullas ex teneris ecclesiis absorpsit. Inter quas primario memoranda Maiosiensis propter temeritatem pastoris, quod iudici nobilium pistoleto, ut fertur, minaretur, libertatém pastorem suum intertenendi finaliter amisit, iamque ludi magistro contenta esse cogitur. Quia vero mihi potissimum infensi essent, reliquas sive plantanti, sive regenti, aliquamdiu cedere debui, mox tarnen revocatus, partim quod pagus in via regia commodo loco esset, habitareturque potissimum a piscatoribus et cancrariis, qui catholico more ieiuniantibus valde utiles essent, partim vero et illud nonnihil contulit, quod prope ante conscriptionem comitatenses munusculis sint conciliati.

12 Inde factum est, ut in ipsa proscriptione mitius procederent et aliqua convenientia uterentur. Sublatae itaque sunt 1. Nagy Szekeliensis Germanica 2. Maios Germanica ex parte 3. Czikoviensis Germanica 4. Faddiensis Hungarica 5. Mutsiensis Slavonica 6. Lapaföiensis Hungarica 7. Kesziensis Hungarica 8. Kölesdiensis Hungarica. In comitatu supra memorato talem processum institui, primum cecinimus alternatis versibus Hungaricis et Germanicis Komm, heiliger Geist, deinceps praemissum votum. OSzK Quart. Lat. Íí36:ír-5v. A szöveg elsőváltozata 1725-ben keletkezhetett, fenti formájában 1739-ből származó kiegészítéseket is tartalmaz, s alapul szolgálhatott annak az 1742-es részletesebb megfogalmazásnak, melyet Payr Sándor az egykori paksi Szeniczey-levéltárból adott közre (Payr 1910. 350-355.; másodközlés: Tafferner 3. 1978. 206-215. Nr. 530-531.) A teljesség kedvéért hadd álljon itt ennek is magyar nyelvű summáriuma: Buda bevétele után az üldöztetés hozott ide evangélikusokat a felső megyékből, de 1715-ig ezek még szétszórtan éltek. Ekkor érkeztek a pápai uradalomból [Csótról] telepesek Gyönkre, Pincehely mellé, akik Molitoris Andrást, az egykori várpalotai lelkészt hozták magukkal. Erre felfigyelt a klérus, hiszen hogyha hagyott is a tridenti zsinat után Dudith András" pécsi püspök a megyében néhány gyülekezetet, ezeknek ekkorra már nyomuk sem akadt. - 1717-ben a vármegyei hivatalnokok betiltották a vallásgyakorlatot. Agyönki küldöttek MadarászJános simontornyi szolgabíró tanácsára Nagyvázsonyba jöttek, hogy Bárány György és Domokos Sámuel a budai katonai parancsnoknál (aki evangélikus volt) eszközölje ki számukra a szabad istentiszteletet. A parancsnok nem volt megközelíthető: abban az évben foglalták vissza Belgrádot a töröktől. A gyönkiek mégis folytatták a vallás-