Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - II. Centrum és periféria
„árvaház" eredetileg valóban az elesettek, fó'leg a gyerekek felkarolására szolgált, de egymás után nőttek ki belőle a különböző szintű iskolák, s az intézmény hamarosan könyvkereskedéssel, nyomdával, patikával, s különböző üzemekkel egészült ki. A világi kormányzat támogatását ékesen bizonyítják az egymás után elnyert privilégiumok (adómentesség, autonómia, királyi adományok). 20 August Hermann Francke halála után a glauchai intézményeket előbb veje, Johann Anastasius Freylinghausen (1670-1739), majd fia, Gotthilf August Francke (1696-1769) építette tovább, ők is tanítottak a teológiai karon. Gotthilf August nem volt ugyan jelentős teológus, de kétségkívül örökölte apja szervezőkészségét és gazdasági érzékét. 3 " A magyar diákok szempontjából különösen két „találmány" tette az intézményt vonzóvá: a menza („Freitisch") 31 és az informáton rendszer. Az előbbi csak annyi kommentárt igényel, hogy hazai vagy birodalmi patrónusok hiányában a pénztelen lutheránus diák - néhány kisebb ösztöndíj mellett - csak két helyen számíthatott ingyenes megélhetésre: a tübingeni Stift lakójaként 32 vagy hallei „Freitischlerként". Az informátorok bevonása már messzebbre mutató jelenség. Francke ügyes megoldással egyetemi hallgatókat alkalmazott árvaházi iskoláiban tanítóként. Ezeknek képzéséről és felügyeletéről egyaránt gondoskodott. A módszer pedagógiai értékéről a legszélsőségesebb vélemények keringenek a szakirodalomban, az viszont kétségtelen, hogy Francke intézményei olcsó, képzett, nagy létszámú tanerőhöz jutottak, az informátorok pedig amellett, hogy biztosítani tudták egyetemi tanulmányaik anyagi hátterét, még bőséges tapasztalatra is szert tettek. 33 Günter Mühlpfordt az egyetem és az árvaház perszonálunióját (az árvaház vezetőinek professzúrája és a hallgatók informátori állása) művelődéstörténetileg is gyümölcsöző szimbiózisként értékeli. Ez a rendszer tette Hallét a szegények egyetemévé (Armenuniversität), ahol a tehetség w Az árvaház törtenetének bó'ségcs irodalma van. A kezdetekről maga Francke számol be a legrészletesebben (Segensvolk Fußstapfen. Halle, 1709'.: Francke 1994.), a legújabb kutatásokhoz ld. Weniger 1991. Magyarul Payrnál olvashatunk Francke intézményeiről (1907. 56-65, 137-161, 221-232). 3 " Strätcr 1994. 31 „Man kam in Erfahrung, daß arme Studiosi, wegen grosser Dürftigkeit, manchen Tag nichts zu essen gehabt, so, daß auch wol manche an ihrer Gesundheit dadurch Schaden gelitten... Die Extraordinairen Frey-Tische im Wayscnhausc, so Anno 1702 für Studiosos solchergestalt angelcgct worden, daß keine ordentlich dazu angenommen, sondern die sich jedem Morgen bis auf die bestimmte Zahl anmelden, den Mittag darauf gespeiset werden, bewirthen jetzo täglich in der Mittags-Mahlzcit 84 theils Studenten, thcils Schüler aus den Schulen des Wayscnhaus." Francke (1709) 1994. 206, 452. Vö. még A.H. Francke: Der von Gott in dem Wäysenliause zu Glaucha an Halle ietzo bey nahe für 600 Personen Zubereitete Tisch. Halle, 1722. 32 Vö. Gémes István: Hungari et Transylvai. Kárpát-medemcei egyetemjárók Tübingenben (1523-1918). Stuttgart, 1999. Kézirat. 33 „Das Scminarium Pracccptorum für die neu angerichteten Schulen, welches Anno 1695 angefangen worden, bestehet jetzo aus neuntzig Studiosis Theologiae, (worunter diejenigen, so bereits in wircklichcr Arbeit an den Schulen des Wayscn-Hauscs stehen, mit begriffen sind) die an den so gennanten ordinairen Tischen des Wayscn-Hauscs Mittags und Abends freye Kost gemessen, dafür sie zwo Stunden täglich zu informiren oder zu schreiben verbunden sind." Francke (1709) 1994. 451. Vö. még uo. 31-32, 36-37, 185-186, 204, 452; Payr 1908. 70-81.
