Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)

Tanulmány - I. Mi a pietizmus?

1. 1742-ig a Dunántúlon nem volt evangélikus szuperintendens, így a gyülekezetek az északi egyházkerületek főpásztoraira voltak utalva. Ezen kerületek levéltára (ma részben a pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltárban) így jócskán tartalmaz dunántúli eredetű anyagot is. Erre a tényre már század eleji szövegközlések is felhívták a figyelmet, de rendszeres vizsgálatra még nem került sor. 2. Haynóczi Dániel (1690-1747) három évtizedig működött Sopronban, a dunántúli evangélikusok leglátogatottabb iskolájában. A hozzá címzett levelek ma Ruszton találhatók szinte hiánytalanul, ám áttekinthetetlen halmazban. Lehet, hogy ezek nagy része átlagos ajánlólevél, rendszerezésük és lajstromozásuk mégis sok adattal egészítené ki hézagos ismereteinket. Haynóczi ugyan nem volt pietista, de pozíciója révén az összes ismert dunántúli pietista szerzővel korrespondált, sőt bécsi kapcsolataikban közvetítő személy is volt. Lehet, hogy az itt közreadott forrásgyűjtemény hozzásegít a magyar pietizmus kánonjának értelmes szűkítéséhez, a már használhatatlanul tág fogalmak pontosításához - ahogy ezt Szelestei N. László javasolta -, de a fenti két nagy adósság kiegyenlítése egyelőre túllépi munkám kereteit.