Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - XII. Néhány mozzanat a magyar evangélikus egyház történetéből

XII. NÉHÁNY MOZZANAT A MAGYAR EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL 1. Végül szóljunk egész röviden a magyar evangélikus egyházról. De itt azonnal ki kell emelni, hogy magyarországi evangélikus egyházunk léte és élete nem különíthető el a magyarországi református egyháztól : vele évszázadokon keresztül összefonódott létében is és társadalmi kapcsolataiban is. De nem különíthető el a magyarországi katolikus egyháztól sem, hiszen a történeti szembenállás ellenére is ugyanabban a hazában, ugyanazon nép, népek körében élt és él. így a katolicizmus és a protestantizmus sorsa hazánkban akaratlanul is egybefonódott. 2. A 16. század elején a magyarországi katolikus egyház sok vonatkozásban ugyanazt az elszomorító képet mutatta, mint az egyház az európai népeknél általában. Hatalmas, díszben és pompában élő egyházfejedelmek: Bakócz Tamás azzal vonult 1513ban Rómába a pápaválasztásra, hogy megválasztatja magát pápának! A királyok nálunk is igyekeztek rátenni kezüket az egyházra, a főpapi székek betöltésénél sokszor nem egyházi, hanem politikai szempontok döntöttek. Tomori, a mohácsi csatában elesett kalocsai érsek, nem egyházi emberként, hanem mint katona került az érseki székbe! É mellett a papság erkölcsi státusa ugyancsak sokszor igen sok fogyatékosságot mutatott. Az egyház belső ereje ennek ellenére töretlen volt. 3. Luthernek és fellépésének híre hamar eljutott az országba. Luther „hívei" nemcsak a városok (német) polgárságában voltak találhatók, hanem „szimpatizánsok" a királyi udvarban is akad91