Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - IX. Néhány vázlatos mozzanat az egyháztörténetből

műve pedig alapvető jelentőségűvé vált a nyugati keresztyénség állampolitikai és világnézeti gondolkodására. De Augustinus életműve egyébként is oly gazdagnak bizonyult, hogy évszázadokon keresztül megtermékenyítette az egyház teológiáját és kegyességét, amikor megelevenedett. Lutherre is mélyreható befolyást gyakorolt. A római birodalom bukása után a népvándorlás századaiban a keleti és nyugati keresztyénség útjai még inkább szétváltak. Nagy Károlytól (768-814) fogva azután a germán népeket egységbe foglaló hatalommá lett a német-római császárság, a népvándorlás hullámaiban pedig a római pápaság lett a nyugati keresztyénség központjává. Keleten a bizánci császárság és annak fővárosa, Konstantinápoly lett a politikai és egyházi élet központja. A keleti „orthodoxia" ezekben az évszázadokban kapta tradicionalizmustól, misztikus és népi kegyességből ötvözött sajátos jellegét. Ezt örökölték azok a szláv népek, elsősorban az oroszok, amelyek felvették a keresztyénséget. Viszonylag jelentéktelen vita után 1054-ben a nyugati latin és a keleti görög egyház útjai döntően szétváltak: 1054-ben a római egyház követei excommunicálták („kizárták", népiesen: kiátkozták) a keleti egyházat. Róma szemében ettől fogva a keleti egyház „szakadárnak" (schismatikusnak) számított. Csak VI. Pál pápa újabb intézkedése javított ezen. Mikor pedig 1453-ban Konstantinápoly török kézre került, és a konstantinápolyi pátriárka is török főhatóság alá került, a moszkvai patriarkátus lépett fel a „harmadik Róma" igényével mint az orthodoxia szellemi központja és vezetője. 73