Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - VI. A Szentírás

VI. A SZENTÍRÁS 1. Evangélikus egyházunk tanítása szerint a keresztyén hit és élet normája a Szentírás. Vagy egyszerűbben : egyedül a Szentírásból tudhatjuk meg, mit higgyünk és milyen erkölcsi követelmények szerint rendezzük be életünket. Ez más szóval azt is jelenti : a Szentíráson - pontosabban Istennek a Szentírásba foglalt igéjén - keresztül szól hozzánk Isten és hív magához, hogy gyermekei legyünk. így mutatja meg nekünk, mi a jó és mi a rossz, hogyan rendezzük be életünket, hogy az Istennek tetsző életfolytatás legyen. De már itt hangsúlyoznunk kell : a Szentírás döntő módon nem erkölcsi tanítás foglalata, hanem tanúbizonyságtétel arról, hogyan választott ki magának népet, hogyan vezette azt és hogyan öltött testet irántunk, az emberek iránti szeretete Jézus Krisztusban és hogyan vitte végre a váltságot Jézus Krisztusban, akinek a nevében gyülekezetet is gyűjtött magának. Ebben a gyülekezetben munkálkodik ma is Szentlelke által. 2. Tudvalevő, hogy a Szentírásnak két nagy része van: az Óés Újszövetség („Ótestamentum" és „Újtestamentum"). __ Az Ószövetséget a keresztyén egyház a zsidóságtól vette át. Az Ószövetség összesen 39 nagyon különböző jellegű és különböző korokban keletkezett iratok gyűjteménye. A legfontosabb és legkiemelkedőbb iratok : Mózes 5 könyve vagy héber névvel a „Tóra" („törvény"), amely a Jézus korabeli zsidóságban is már döntő jelentőségű (kanonikus) irat volt. Mózes első könyve a teremtéstörténettel kezdődik, Mózes második könyvében találjuk a Tízpa40