Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - V. Az ember

meggondolt, éppen ezért magatartása, életfolytatása, cselekvése „erkölcsi" jellegű. Az erkölcsi jelleg életünk eredeti és alapvető meghatározottságai közé tartozik. 3. Azzal, hogy életünk alapvető jellegét a viszonyulás („relativitás") határozza meg, együtt jár annak múlandósága, a „halandóság". Azzal, hogy életünknek kezdete van, adva van - mint általában a világ jelenségeinél -, hogy vége is van. A mulandóság besorolja az embert a természet világába, amelybe szervezetével, testi és lelki adottságaival együtt beletartozik. De itt azonnal felvetődik a kérdés, amely nem hagyja nyugodni azóta, hogy „öntudatra" vagy inkább „én"-tudatra ébredt, hogy tudniillik vajon emberléte tisztára beleolvad-e a természeti világba, vagy van-e valami, ami kiemeli belőle és sajátos létet biztosít neki. Az emberi gondolkodás történetének erre az egyik alapvető kérdésére sokszor és nagyon különböző feleletet kerestek. Ezekkel itt nem foglalkozhatunk. Csak arra kell rámutatnunk, hogy ez a kérdés túlmutat önmagán. Ha nem akarunk megelégedni tisztára önmagunkat korlátozó nagyon is pragmatikus válasszal, akkor gondolkodásunkat ismét az istenkérdés elé állítja. Gyakorlatilag a mulandóság kérdéséhez, ill. jelenségeihez kapcsolódik az is, amit gonoszságnak mondunk és ilyenként ismerünk. Az ember egyéni létén éppen úgy, mint közösségek, sőt az egész emberiség történeti létén mutatkozik meg a gonoszság, mint ártó hatalom leginkább. Hogy a természeti világban is meg kell különböztetnünk a mulandóságot az ártó hatalmaktól, azt már hangsúlyoztuk. De ez még sokkal inkább áll emberi egzisztenciánkra. Noha sokszor próbálták az emberi gonoszságot úgy értelmezni, mint a jóság hiányát (ami végeredményben, mint valami negatívum, annak semlegesítését jelenti), a gonoszság mint ártás, kártevés és rombolás, sajnos, nagyon is „pozitív" realitás, ti. az egyéni és közösségi életben valóságokat létesítő hatalom. Hogy a gonoszság a világban leginkább az emberi cselekvésen keresztül érvényesül és válik egzisztenciális és történelmi formáló erővé, az egyéni életünkben éppen úgy, mint a népek és az egész 29