Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - III. A „valóságos”, „igaz” Isten

vezetésének világításába helyezik. Az Ótestámentom embere felismeri Isten cselekvését a teremtett világ csodálatos műveiben (pl. Zsolt 19). De mindenképpen Őt ismeri fel népének történetében, pl. az egyiptomi rabságból történt szabadulásban és saját emberi történetében, életsorsában is. Jézus sem hozott valami különleges új tanítást Istenről, a világról vagy az emberről. Ő az Istenről mint a szerető mennyei Atyáról szólt, aki magához hívja („megtérésre hívja") az Istenről megfeledkezett és tőle elfordult, önmagának élő, csak önmagára gondoló és bűnében megátalkodott embert, hogy vele új közösséget létesítsen. Ilyen értelemben szólal meg az Újszövetségben a csodálatos mondat: „Az Isten szeretet" (ÍJán 4,16). Ez nem fogalmi „meghatározása" (definíciója) Istennek, hanem azt akarja mondani, hogy Isten a szeretet cselekedeteiben nyilatkozik meg, cselekedete szeretet, Ő „szerető mennyei Atya". Ezt két irányban kell közelebbről körülírni. Egyik, hogy a Szentírás a világmindenséget alkotó és fenntartó örök Istennek a viszonyát a világhoz nem sorsnak, nem végzetnek tudja, noha az ember saját élettörténetében leginkább a sorsot, sokszor a vak végzetet véli felismerhetni. Ugyanez a felismerés jelentkezik akkor is, amikor a világmindenséget átjáró és fenntartó hatalmat az örök törvényszerűségben, a kérlelhetetlen és meg nem változó természeti törvényben látjuk. A természeti lét kérlelhetetlen múlandósága, természeti és történeti katasztrófák, népek és egyes emberek tragikus sorsa, gyilkos betegségek, egyeseket és családokat vagy tágabb közösségeket is pusztulásba döntő gonoszságok, „ártatlanok" ezreit és millióit elsodró háborúk ellenére is Isten „szeretet", az embert a vele való közösségbe vonó, bűnöket is elfedező, megbocsátó és pusztulásból is újra életrehívó szent szeretet. Ugyanilyen értelemben hirdeti a Szentírás, hogy Isten az élet és világosság Istene, vagy egyenesen „élet és világosság", akiben nincs „sötétség", aki örökkévaló, mert a mulandóságnak is Ura. A vele való közösségre hív és Szentlelkét adja, hogy megújuljon életünk, a szeretet új élete terjedjen és valósuljon. Az, ami a Szentírás által hirdetett Istent minden más elképzelt vagy kigon19