Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Szellemi virágzás, nehezedő körülmények (1924-1952)

általában fokozódott elsősorban a revizionizmus kérdésében, másodsorban pedig a belső feszültségek növekedésével a szélsőséges nézeteknek több tere nyílt. Voltak azonban a művelődés területén pozitív jelenségek is. Maga a tanárlétszám növekedése a nemzet szellemi vagyona szempontjából jelentős tényező, másrészt a minőség is fokozatosan javult. Még az előző korszak létrehozta az Eötvös Kollégiumot, amely a magyar tanárképzés rendkívül jelentős központja lett. Az innen kikerülő tanárok a maguk igényességével mindenütt komoly húzóerőt jelentettek. A külföldön létesített Collegium Hungaricumok a tudományos látókör szélesítését eredményezték. Megnőtt a francia szellemi élet befolyása, bár továbbra is a német tudományos életnek volt a legnagyobb hatása. A külföldi tanulás lehetőségeit a gazdasági nehézségek, majd a háborús viszonyok azonban erősen korlátozták. * Az iskola belső életére az új középiskolai törvény volt hatással. Az 1924. évi XI. törvénycikk átalakította a magyar iskolarendszert, mert három típust alkotott: gimnázium, reálgimnázium és reáliskola változatát. Az iskola a gimnázium forma megtartása mellett döntött, a görög nyelv kötelező oktatásával. Kérdéses volt a német nyelv tanítása, mert azt csak a III. osztályban írta elő az állami tanterv. Az iskola kieszközölte, hogy tekintettel arra, hogy a Deák téri elemiben van németnyelv-oktatás, itt is az I. osztálytól tanítsák. Már az 1924/25-ös tanévtől az I. osztályban tanítottak német nyelvet, méghozzá osztott csoportban, kötelező rendkívüli tárgyként. A következő évben pedig a II. osztályban is.