Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

A fegyelem meglehetősen szigorú és következetes volt, de néha hallani lehetett panaszokat: „Nem hiányoztak szomorú tapasztalataink ezen évben sem — írja 1885-ben Böhm Károly —, melyeket a könynyelműségre, mint forrásukra, s kivált azon sajnos körülményre vezetünk vissza, hogy a főváros számtalan csábításai ellen némely növendékeket a házi felügyelet és családi fegyelem nem bírt megvédeni. Hanem erélyes és gyors intézkedés által sikerült nagyobb bajnak elejét venni, s reméljük, hogy ha a házi fegyelem a tanári testület törekvését támogatni fogja, akkor az egyesek meg lesznek akadályozva oly körök látogatásában, melyekben az intézet ideális céljainak nem tisztelésére, kötelességeik iránti hanyagságra taníttatnak s melyekben hozzászoknak férfiakat játszani, mielőtt a gyermekévek ábrándjain keresztül mehettek volna." Ha a megelőző intézkedések nem voltak elegendőek, akkor az eltanácsolás következett. 1894-ben a tanári testület a régi, folyamatosan kialakult iskolai törvényeket revízió alá vette, szükséges módosításokat hajtott végre. Az egyházi tanács ezeket a törvényeket elfogadta és 2500 példányban kinyomatta, hogy a beíratások alkalmával a szülőknek és a felsőbb osztályos tanulóknak átadjanak egy-egy példányt. E „törvények" igen józanok, szigorúak és emberségesek voltak, szabályozták az iskola belső rendjét, tiltották az iskola berendezésének rongálását. Az okozott kárt azonnal meg kellett téríteni, sőt ha a kártevés szándékos volt, úgy még fegyelmi büntetés is járt érte. Tilos volt kocsmába és kávéházba járni, az iskola belsejében és környékén dohányozni, „az érettebb ifjaknak is csak szüleik beleegyezésével engedhető meg". A 17. pont kimondta, hogy „e tör-