Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

szereztek be, és azt évenként vagy ingyen, vagy csekély bérleti díjért kölcsönadták a rászoruló tanulóknak. Ebből jött létre a segélyegyleti könyvtár. A jó felszereltség eredményezte, hogy az iskolát egyre gyakrabban vonták be a tanárképzésbe. Ezt az is elősegítette, hogy az 1909/10-es tanévtől rendszeressé váltak a nyilvános tanítások, „hogy az osztályok haladását és tanulásbeli készségét, tanártársaink módszerét, a tárgy kezelésében követett eljárását megismerhessük és megfigyelhessük, s mindezek tanulságait a tanítás egyöntetűbbé tételére értékesíthessük". A meglátogatott órákat az óra után közösen megbeszélték. 1909 után Hittrich Ödön, Lóisch János, Kubacska András, Kiiment Jenő, Greztmacher Jenő, Mikola Sándor, Rátz László, Sulek József, Hazay Olivér, Tóth Kálmán, Koch István mellett voltak beosztott gyakorló tanárjelöltek. (Az első iskolánkban gyakorló tanárjelölt Klaniczay Sándor volt, aki később az iskola neves tanára lett.) Az iskola hazai hírét növelte 1896-ban a millenniumi kiállításon való részvétel. Az iskolai dolgozatok közül kiválasztottak magyarból, latinból, németből, mennyiségtanból és mérteni rajzból két-két jeles, jó és elégséges osztályzatú dolgozatot, valamint szép rajzokat. Ugyanakkor készült el Batizfalvy István tollából az iskola eddigi története, amit a kiállítás bíráló bizottsága „haladásért elismerő oklevéllel" méltányolt. Nemzetközi elismerést jelentett az 1907/08-as tanévben a londoni kiállítás kulturális osztályán való részvétel. Itt az iskola külsejéről és belsejéről felvett, az ifjúság iskolai életének jellemző momentumait bemutató fényképeket és a matematikatanítás módszerét szemléltető grafikonokat állítottak ki.