Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

1893-ban Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter négy pontból álló kérdőívvel fordult az iskolához a megalkotandó egységes középiskola kérdésében. A válasz a következő volt: „A tanári testület előrebocsátván azt, hogy az egységes középiskolával szemben elvileg eltérő állást foglal el, a felvetett kérdésekre a következő megállapodásokban foglalja össze véleményét: 1. Az első kérdésre nézve a tanári testület a tárgynak sokoldalú megvilágítása után szótöbbséggel a mellett nyilatkozik, hogy a tervezett középiskola 8 osztályú legyen. 2. A második kérdésre vonatkozólag... hogy a latin nyelv a középiskolában mindvégig kötelezővé tétessék... de ... az elérendő czélra való tekintetből a magyarból latinra való fordítás a minimumra redukáltassák. 3. ... A német nyelv tanítását illetőleg a helyi viszonyok vétessenek tekintetbe és hogy ezekre való vonatkozással a német nyelv tanítása az I. illetve III. osztályban vegye kezdetét. 4. A 4-dik kérdést illetően a testület több tagja... a tantárgyakba... minden szétválást ellenez; a többség azonban az alsó 4 osztályra nézve az egységes előképzést biztosítandó, a bifurkációt az V. osztálytól kezdve kívánja behozni, még pedig úgy, hogy az V. osztálytól kezdve a középiskola humanistikus és realistikus irányba váljék szét, s melyek elsejében a classikus nyelvre és történelemre, másikában a természettudományokra, mathematikára és az élő nyelvekre essék a fősúly." Az előző tantervi vitához, illetve a tantestületi állásfoglaláshoz képest a vélemény bizonyos mértékig megváltozott, és az álláspont közeledett a reáliák felé. Ez az általános szemléletváltozás hatását mutatja, mert a tanári kar összetétele szinte azonos a két állásfoglalás idején: a rendes tanárok száma 12-ről 13-ra nőtt, de ezen belül a humán szakosok száma 9-ről 10-re, a természettudományi szakosaké pedig mindkét esetben 3-3 volt. 1895-től kezdve az államsegély-egyezmény értelmében az iskola az állami gimnáziumi tanterveket követte. Időközben a tanulólétszám ugrásszerűen megnövekedett, mert 1873 és 1900 között 348-ról 515-re emelkedett. Ez rendkívüli zsúfoltságot eredményezett.