Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

testület javaslata volt a döntő tényező ilyen esetekben is a tanári kar kiegészülésénél. A felsőbb egyházi szervek az iskolákra vonatkozó döntések előtt kikérték az evangélikus iskolák tantestületeinek véleményét. Ezek között a pesti iskola állásfoglalása mindig komolyan esett a latba. * 1883-ban báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő felszólítása alapján a tanári kar összeállította az érettségi vizsgák új rendjéről alkotott véleményét. „Ezen véleménynek sarkalatos pontja az volt, hogy az érettségi vizsga jellemét nem a felkarolt anyag mennyisége, hanem az ennek körén belül állítandó kérdések természete képezi, s a tanári testület minden tárgyból számos ilyen kérdést fogalmazott is. A vélemény kiterjeszkedett azon felül az érettségi vizsgálat megejtésének gyakorlati módozataira is s kőlenyomatban átküldetett az összes protestáns főgymnasiumokhoz. Az 1884 január 14 s következő napjain Budapesten összegyűlt ág. hitv. ev. nagy bizottság... tárgyalási alapjául a budapest ág. h. ev. főgymnasium ezen véleményét fogadta el, de igen nagy módosításokat tett rajta... a végleges véleménynek, melyet a nagyméltóságú vallás és közoktatási miniszter úrhoz felterjesztett, sorsa ismeretes..." Az április 23-án megjelent miniszteri utasítás már akkor elkészült, így az iskola azt fogadta el. Nagy jelentőségű volt az a vélemény, amely az 1879-es állami tantervvel kapcsolatban készült az iskola tanári karának közös pedagógiai munkája során. Az előzmény itt is az egyetemes felügyelő — akkor még báró Radvánszky Antal — felszólítása az evangélikus gimnáziumok számára elrendelhető új tanterv kidolgozására. A tanári kar alapos munkával 36 oldalas nyomtatott jelentést készített. A megfogalmazás és formába öntés Böhm Károly — akkor 36 éves fiatal tanár és filozófus — munkája volt, de az egész tanári kar véleményét képviselte. Ebben igen határozottan állást foglaltak saját gimnáziurrtelképzeléseik mellett. „... Korunk anyagias iránya, mely magát praktikusnak szereti nevezni (mintha ez anyagias irány volna a történelemben az előrehajtó, a haladásra ösztönző* momentum!), a gymnasiumi oktatást is olyannak tekinti, melynek a fiatal ember közvetlenül a gymnasiumból kiléptekor hasznát vehetné, azaz mintha az pénz