Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

A főgimnázium kialakulása (1854 — 1873)

Ebből ugyan nem lett semmi, de a tanári kar 1870/71ben az eddigi gyakorlat alapján így szabályozta a büntetés rendszerét: „A büntetések alkalmazása intés, megdorgálás, osztálykönyvbe való beírás s egy, két, három vagy négy órára való bezáratásban nyilvánult (e czélra mindig a gymnasium valamely tanterme használtatott), s ha még ez sem volt elég, akkor a szülék tudósíttattak az illető osztálytanár által gyermekök rossz magaviseletéről... A szülék különben nemcsak akkor tudósíttattak, ha gyermekük magaviseletére nézve gyakori panaszok érkeztek be, hanem akkor is, midőn az év folyamán valamely időszakban a tantárgyakból elégtelen általános osztályzatot nyertek; e szerint az iskolai év folyamán négyszer, azaz, minthogy a klassifikálás minden negyed évben történik, tehát november 15-én, februárius 1-én, április 15-én és június 30-án." * Megállapíthatjuk tehát, hogy 1860 után a politikai helyzet tisztulásával, majd a kiegyezés létrejöttével a gazdasági viszonyok is lényegesen jobbra fordultak. Emellett egy másik fontos tényező, hogy a főváros jelentősége rohamosan nőtt. Megérett a helyzet Budapest létrehozására, ami nagy népmozgást indított el, és egyre gyorsabbá vált a vidékiek felköltözése. Ez egyúttal a magyarosodást is szolgálta. Ilyen körülmények között az iskola vezetősége már jól meg tudta oldani a főgimnázium kialakításának tárgyi és személyi feltételeit. Az új szervezetben fokozatosan az új formák is kialakultak, egy szakmailag kiválóan felkészült tanári kar családias együttese jöhetett létre. Ez az iskola hírét mind a fővárosban,