Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

A főgimnázium kialakulása (1854 — 1873)

lelhessenek. A személyi feltételeket két segédtanár alkalmazásával biztosították. Ugyanakkor kéréssel fordultak a helytartótanácshoz, nyilvánítsa teljes jogú nyilvános iskolának. A kérést 1863. november 22-én a helytartótanács teljesítette. A következő — 1862/63-as — tanévben, az új épületben nyílt meg a VI. osztály. Ennek megfelelően új tanárok kerültek az iskolába: 1862-ben Torkos László, majd 1865-től Mauritz Rezső. Ezután egy kis megtorpanás következett, de az 1871172-es tanévben megnyílt a VII. osztály, majd a következőben a VIII. is. A tanári kar is ennek megfelelően bővült: 1867-től Heinrich Gusztáv, 1870-től Weber Rudolf, 1871-től Scholtz Ágoston és Elischer József vált az iskola tanárává. Évi jelentését Batizfalvy István igazgató ünnepélyesen kezdte az 1872/73. évi értesítőben: „Az 1872/73-dik év mint korszakalkotó lesz följegyezve iskolánk történetében; mert a sok évig csonka, ki nem egészített intézet ez évben lett teljessé, ez évben lépett nyolcadik osztályának megnyitásával a főgymnasiumok sorába." Ebben a tanévben volt az első érettségi az iskolában. Összesen 17 tanuló vizsgázott a tanári testület által összeállított érettségi szabályzat szerint. Érettnek ítéltek kitüntetéssel minden tárgyból 3 jelöltet, kitüntetéssel egy vagy több tárgyból 10 jelöltet, egyszerűen érettnek 4 jelöltet. Az érettségizők pályaválasztási szándéka: jogi pályára készült 9, orvosira 3, bölcsészetire 3, mérnök-építészetire 1. Nem döntött a jövőjéről: 1 jelölt. E korszak nemcsak az iskola szervezetében hozott változásokat, hanem azt is lehetővé tette, hogy az