Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Magyar középiskola-történeti áttekintés (Mészáros István)

meglevő középszintű iskolákat. A középiskola e szerint nyolcosztályos, 10—18 éves tanulók számára, érettségivel záródik, neve: főgimnázium (alacsonyabb szintű változata: algimnázium). Emellett egy új általánosan képző középiskolát is bevezettek: a főreáliskolát (alreáliskola is volt). Mindkét iskolatípusban egy új — az iskola profiljának megfelelő —, a humán és a reáltananyag egyensúlyára törekvő (máig alkalmazott) tananyagszervezés elveit érvényesítették. 1861-től a magyar tanügyi hatóságok illetékessége alatt álltak iskoláink. A dualizmus idején a főgimnáziumok és főreáliskolák kiterjedt rendszere működött Magyarországon. A 19. század utolsó évtizedeiben jelentek meg a szakjellegű középiskolák, s a 20. század elején nyíltak meg hazánkban az első leánygimnáziumok. A Trianon által megszabott határok közötti Magyarország általánosan képző középiskoláit az 1924. évi 11. törvény szerint új tantervű gimnáziummá, reálgimnáziummá, illetőleg reáliskolává szervezték át, az 1926. évi 24. törvény pedig a leány-középiskolákat leánygimnáziumokká és leánylíceumokká alakította. Az 1935. évi 11. törvény viszont e korábbi többprofilú középiskolát egységes gimnáziummá, illetve leánygimnáziummá rendelte el átalakítani. Az 1936/37-es tanévben a következő iskolákból állt a hazai általánosan képző középiskolák hálózata: Állami vagy városi fiúgimnázium: Székesfehérvár, Esztergom, Győr, Sopron, Szombathely, Szentgotthárd, Zalaegerszeg, Kaposvár, Sümeg, Szekszárd, Mohács, Pécs — Balassagyarmat, Miskolc, Eger, Gyön-