Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
A reformáció áttörése - Hervay Ferenc: A magyarországi kolostorok pusztulása a 16. század közepén és a reformáció
körben gyakorolhassa. A protestáns prédikátorok méltán tartottak tőlük, mert teológiai felkészültségük felülmúlta más szerzetesekét. A 16. század elején 35 konventet számláltak Magyarországon.26 A rend életerejét mutatja, hogy 1489-ben Körösszegen (Bihar megye) és Lábatlanon, 1515—16-ban Simontornyán alapítanak domonkosok részére kolostort. 1521-ben Werbőczy István saját költségén Bécsben kinyomatta egy olasz domonkos szerzetes, Ambrosius Catharinus, eredeti nevén Lanci- loto Politi, Luther-ellenes vitairatát27: Apologia pro veri tataié catholicae et apostolicae fidei ac doctrinae adversus impia ac valde pestifera Martini Lutheri dogmata. Magyarországi domonkos szerzőtől azonban egyetlen vitairatot sem ismerünk a 16. századból a protestantizmussal szemben. Csupán annyit tudunk, hogy 1523-tól általános rendi káptalanaik szigorúan meghagyták, hogy az írásban és prédikációban kiváló rendtagok, ahol csak tudnak, szánjanak szembe Luther Márton tanaival.28 Az erdélyi kolostorok létszámáról részletes adatok maradtak a reformációt megelőző évtizedből. Brassóban 1524-ben 14 domonkos atya (felszentelt pap), 8 klerikus és novicius, 10 konverzus (munkástestvér) lakott, Kolozsvárott ugyanabban az évben 13 szerzetes pap, 7 klerikus, 8 munkástestvér, Segesvárott 1529-ben 10 atya, 6 stólás klerikus és 9 konverzus, továbbá 7 atya más házakban teljesített szolgálatot. Ugyanakkor Szebenben 10 atya, 8 klerikus és 9 konverzus, Szászsebesen pedig 5 atya és 2 konverzus alkotta a domonkos közösséget.29 Ezek a számok még életerős rendre mutatnak. Az alvinci kolostort valószínűleg elég korán feladták. Fráter György később ott rendezte be rezidenciáját (1538—1551). A segesvári perjel szerint erdélyi rendtársai már 1529-ben állandó félelemben éltek a protestánsok miatt. Az ő szerzeteseit is háromszor fenyegették tetlegességgel.30 Besztercén védelmi okok miatt 1531-ben lebontásra ítélték a városfal mellett épült kolostorukat. Brassóban 1542-ben, Szebenben 1547-ben a szászok által egyöntetűen elfogadott reformáció tette lehetetlenné további működésüket. Körösszeg feladására 1553-ban adott engedélyt a rendi káptalan. Kolozsvári, gyulafehérvári és udvarhelyi otthonuk elhagyására az 1556. évi országgyűlés kényszerítette őket. Házaik majdnem kétharmada, főként a Dunántúlon, a török hódítás következtében elnéptelenedett. Kassai kolostoruk 1556- ban leégett, megmaradt vagyonukat a király a városra bízta. Sárospataki házukat Perényi Péter (f 1548) rombolta le egy 1567. évi feljegyzés szerint.31 Selmecbánya városi tanácsa már 1536-ban lefoglalta a domonkosok üresen álló kolostorát, és abba helyezte át a szegényeket és betegeket 189
