Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Teológia és kegyesség - Varjas Béla: Szegedi Gergely és Flacius Illiricus ismeretlen vitája az úrvacsoráról
éppen német földön nemcsak egyetlen, név szerint Szegedi Gergely argumentumait cáfoló írás. A két Wolfenbüttelben őrzött cáfolatnak valószínűleg nemcsak a szerzője más-más személy, hanem keletkezésük helye és ideje — ha közel eshetett is egymáshoz — sem feltétlenül azonos. Az első Szegedi ellen szóló cáfolat 1556 második vagy 1557 első felében készülhetett, hihetőleg Wittenbergben. A másik, Flacius által szerkesztett azonban már bizonyosan nem innen való. Flacius 1549 tavaszán elhagyta Wittenberget, és Magdeburgban telepedett le, majd 1557-ben egy ideig Wittenberg közelében, Coswigban tartózkodott. Visszatért volna Wittenbergbe, de Melanchtonnal nem sikerült megegyeznie, s még az évben Jenába távozott, ahová meghívták a teológia professzorának. A meggyőződésében merevebb Flaciust érthetően támadásra ingerelte a lutheri tanítástól való legcsekélyebb elhajlás is. Kérdés, vajon Flacius hogyan juthatott Szegedi argumentumaihoz. Említettük már, hogy Szegedi wittenbergi diáktársainak leírhatta érvelését, sőt esetleg mások számára is. Ily módon könnyen eljuthattak azok az 1557-ben Wittenberg közelében megforduló Flaciushoz.6 E föltevés mellett azonban egy másikat sem hallgathatunk el. Polyánkai Mihály eperjesi lelkész leveléből kitűnik, hogy Szegedi neki 1557 nyarán írásban is kifejtette az úrvacsoráról vallott nézeteit, s kérte, hogy azokra ő is írásban válaszoljon.7 Lehetséges tehát, hogy Szegedi hazai ellenfelei közül valaki megküldte Szegedi argumentumait wittenbergi (vagy más németországi) evangélikus teológusoknak, véleményüket kérve a tételekről, hogy ezzel még nyomatékosabbá tegyék Szegedi nézeteit elítélő saját állásfoglalásukat. Sajnos, egyelőre egyik föltevést sem tudjuk írásbeli bizonyítékokkal igazolni. Csak annyi kétségtelen, hogy a wolfenbütteli könyvtárban két olyan vitairat maradt ránk, amely Szegedi Gergely helvét felfogású úrvacsoratanát cáfolja. A két irat pedig wittenbergi tanulmányai idején, illetve közvetlenül utána, tehát 1556 közepe és 1557 vége előtt keletkezhetett. Szegedi Gergely személye és az ágostai hitvalláshoz való viszonya leginkább ekkor válhatott ismertté Wittenbergben vagy az attól nem túlságosan távol eső egyetemeken. Idehaza is ekkor ébresztette a Lutherhez hű lelkészekben a legnagyobb nyugtalanságot. Az „öt szabad királyi város” evangélikus egyházi és iskolai vezetői igyekeztek őt minél távolabb tartani maguktól. S nagy megkönnyebbülés lehetett számukra, 31
