Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Teológia és kegyesség - Varjas Béla: Szegedi Gergely és Flacius Illiricus ismeretlen vitája az úrvacsoráról
azonban, hogy Szegedi vitapartnerei nem azonos személyek, azaz a két okfejtés más-más szerző műve lehet. A magyarországi reformáció története szempontjából e Wolfenbüttel- ben talált két irat azért jelentős, mert korábban a kutatás nem tudott felmutatni olyan dokumentumot, amelyben Szegedi Gergely saját maga foglalta volna írásba bibliai érvekkel és magyarázatokkal támogatott helvét irányú hitelveit vagy azoknak legalább némely sarkalatos részét. Márpedig a második vitaszöveg jobb oldali hasábján Szegedi argumentumait a következő cím vezeti be: Argumenta quaedam ex ipsis Coenae Domini uerbis desumpta, contra carnalem Christi praesentiam in Coena Per G. Segedinum. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy érveit maga Szegedi szerkesztette így össze, és hogy saját összeállítását a wolfenbüt- teli gyűjteményben feltehetően eme második kéziratos másolat őrzi hívebben. Korábban arról sem volt tudomásunk, hogy külföldi teológusok írásban vitába szálltak Szegedi Gergellyel. Közismert viszont, hogy 1557 nyarán, Wittenbergből hazatérőben Eperjesen és Kassán az úrvacsoráról mondott prédikációjával viharos felháborodást keltett az „öt szabad királyi város” szigorúan ágostai hitvallású lelkészeiben.2 Különösen Po- lyánkai Mihály eperjesi lelkész, Stöckel Lénárd bártfai rektor és Radácsi Mihály bártfai esperes levelei sok tekintetben rávilágítottak eddig is Szegedi Gergelynek az úrvacsoráról hirdetett felfogására, de mindig csak az ellenfél oldaláról. A Wolfenbüttelben talált iratok azonban az előbbieknél részletesebben és mindkét vitatkozó fél érvelését elénk tárják. Alig vonható kétségbe, hogy Szegedi Gergely nem 1556—1557. évi wittenbergi egyetemi tanulmányai során vált a helvét irányú reformáció és úrvacsoratan hívévé.3 Bucsay Mihály helyesen látta meg, hogy Szegedit már kiutazása előtt idehaza Kálmáncsehi Márton, Debrecen zwingliá- nus prédikátora vezette a szakramentáriusok táborába.4 Ehhez nem is lett hűtlen Wittenbergben sem. Petrovics Péter tiszteletére 1557-ben Wittenbergben kinyomtatott köszöntőjében Szegedi Gergely Kálmán- csehit legfőbb mecénásának nevezi, aki megszerezte számára külföldi útjához a szakramentáriusok egyik legtekintélyesebb hazai pártfogójának. Petrovics Péternek támogatását.5 A két Wolfenbüttelben előkerült vitairat is azt sejteti, hogy Szegedi Gergely Németországban nem hallgatta el hitbeli meggyőződését. Az úrvacsoráról vallott érveit írásba foglalva diáktársai között talán terjesztette is. Lehet, hogy ezért maradt fenn 30
