Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
A reformáció áttörése - Hervay Ferenc: A magyarországi kolostorok pusztulása a 16. század közepén és a reformáció
a Szent Erzsébet-ispotályból.32 Legtovább nagyszombati házuk maradt meg. Ezt 1567-ben, amikor már csak négy elaggott szerzetes élt, a nyúl- szigeti domonkos apácák kapták meg. 1569-ben körmendi fráter Gáspár komári domonkos hitszónokot egy levél Nagyszombatba szólította33, a rendi vizitátor pedig az egyetlen és utolsó nagyszombati konventet az apácákkal együtt az osztrák domonkos provinciához csatolta.34 Ezután hét évtizeden keresztül domonkosok magyarországi működéséről nincs többé említés. A ferencesek a tatárjárás előtt telepedtek meg Magyarországon. Az ő utódaik képezték később a konventuális ferenceseket. 1400-tól kezdve magyar főurak a Boszniából a török elnyomás elöl menekülő szigorúbb, „obszerváns” ferenceseknek is alapítottak kolostorokat, és a rendnek ez az utóbbi ága, különösen a Hunyadiak korában, egyre népszerűbb lett. 1448-tól Boszniától független magyarországi vikáriátust (mintegy rendtartományt) alkottak. 1523-ban rendezték a kétféle ág viszonyát: a régi ágból lett a Provincia Sanctae Mariae in Hungária (mariánusok), az obszerváns ágból a Provincia Sancti Salvatoris in Hungária (salvatori- ánusok), és ettől kezdve mindkettő a rend szigorúbb, obszerváns generálisa alá tartozott. Az 1533. évi váradi közgyűlés szerint a mariánus ferencesek 36 kolostort számláltak, amihez a soproni mint 37. járult. A rendtagok száma ekkor valószínűleg még mindenütt elérte vagy meghaladta a tizenkettőt. 1509-ben ugyanis 1700 tagot számláltak, akikből a következő évben a pestisjárvány 386-ot elvitt.35 A váradi mariánus gvardián, Szegedi Gergely, felvette a küzdelmet a magyarországi lutheránusok első nagy prédikátorával, Dévai Bíró Mátyással szemben. 1535-ben Bécsben jelent meg könyve: Censurae in propositiones erroneas Matthiae Dévai, sed ut ille vocat, rudimenta salutis continentes36. 1546-ban, amikor a reformáció már nagyon szorongatta a rendet, Szegedi Gergelyt választották provinciálisnak. Ő 1550-ig viselte ezt a tisztséget.37 1552-ig a török hódítás következtében 12 kolostorból menekültek el a mariánus ferencesek. Segesdről 1555-ben, Keszthelyről, Kanizsáról, Falkosról és Szemenyéről 1556-ban. Erdélyben az 1545. évi tordai ország- gyűlés elrendelte ugyan, hogy a szerzeteseket és más egyházi férfiakat senki se háborgassa hivatalukban38, de alig néhány nappal Fráter György meggyilkolása után, 1551 utolsó napjaiban a protestáns lakosság már zaklatta a szerzeteseket. 1552-ben az országgyűlés egy időre még megvédte 190
