Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Reformáció és művelődés - P. Eőry Vilma: Erős vár a mi Istenünk... (Luther Ein feste Burg... című énekének történeti és stilisztikai áttekintése a magyar zsoltárirodalomban

érvényes változatot elégtelennek tartva írt ki az Evangélikus Egyház pályázatot Luther Ein feste fiwrg-jának magyarra fordítására 1934-ben. A fölhívást több egyházi lapban és napilapban is közzétették, s általános követelményként a következőket ámították a pályázók elé: „tartalmi és alaki hűség, énekelhetőség, jó hangzás, jó vers és jó magyarság, a természetes egyszerűség és népiesség s végül, amiben Luther énekének a titka rejlik: az erő. Ennek a fordításból nem szabad hiányozni”.14 A pályázatra összesen százharminchat pályamű érkezett be,15 a háromszáz pengős pályadíjra azonban a bíráló bizottság egyik művet sem tartotta érdemesnek. A levéltári iratok tanúsága szerint (a pályázat teljes anyagát őrzik az Evangélikus Országos Levéltárban) valóban sok volt közöttük a gyenge próbálkozás, de volt néhány egészen jó, s néhány részleteiben érdekes fordítás is. Akkor még senki sem tudta, hogy a pályaművek között van József Attila fordítása is, ezt csak jóval később fedezte föl Koren Emil,16 ahogy csak később derült ki az is, hogy Szabédi László is részt vett a pályázaton.17 A többi pályázó nevét rejtő boríték még ma is zárva van, kinyitni csak akkor lehet, ha minden kétséget kizáróan bizonyítja valaki valamelyik fordítás szerzőjének kilétét, éppen ezért könnyen előfordulhat, hogy a pályázati anyag rejt még irodalomtörténeti érdekességeket.

A pályázat azonban nem zárult le azzal, hogy nem találtak teljes értékű művet. Négy pályázót újra fölkértek, hogy mint a legsikerültebb fordítások szerzői kíséreljék meg újra, a bíráló bizottság javaslatai alapján lefordítani az éneket. Az újonnan beérkezett négy pályamű sem ütötte meg a mértéket, de a díjat kiadták megosztva két pályamű között. Később kiderült, hogy a kétszáz pengős pályadíjat kapott fordítás szerzője Vietórisz József, a százpengőset pedig Duszik Lajos nyerte. A pályaművek nem kiemelkedő volta miatt azonban a hivatalos változat továbbra is a Dunántúli énekeskönyv 256. éneke maradt.

Fabiny Tibor professzor egy eddig ismeretlen Erős vár-fordításra is fölhívta a figyelmemet. Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában őrzik Quatr. Hung. 3994. szám alatt Traeger Ernő műfordításait. Egyebek mellett lefordította Luther énekeinek 1848. évi stuttgarti kiadását 1948- ban. Ezek között itt van az Erős vár kéziratos fordítása, majd néhány csomóval később ugyanez a változat (kevés változtatással) géppel írva is. Erről is megállapíthatjuk, mint az eddigiekről is elmondtuk, hogy nem tökéletes. De ebben is van néhány érdekes megoldás, és a kutatás számára még színesebbé teszi azt a képet, amit az eddigi fordítások mutatnak.

267